Interjú

„Nem akartam mindenhol jelen lenni”

Nemes András énekes, gitáros, dalszerző

Zene

Hét és fél év kihagyás után jelent meg a Pluto új lemeze, egyben a tragikusan fiatalon meghalt producer, Szabó Balázs Zalán utolsó munkája is. A zenekar frontembere mesélt kettejük barátságáról, a Bérczesi Róberttel közös, immár feloszlott Biorobotról, és arról is, hogy miért nem lett belőlük mainstream előadó.

 

Magyar Narancs: Miért maradt ki hét év az előző, Fedélzetre! cí­mű lemezetek megjelenése óta?

Nemes András: Több oka van annak, hogy így elhúzódott a folytatás. A Fedélzetre! után összeraktam a Biorobot-albumot is, egyfajta emléklemezjelleggel, mivel akkor már évek óta nem működött a zenekar, de meg akartam őrizni a dalokat az utókornak. Ez a CD meg is jelent még 2013-ban, de utána kissé megrekedtem. Negyven felett már nem éreztem megfelelési vágyat és bizonyítási kényszert. Úgy voltam vele, hogy majd akkor írok új lemezt, ha lesz mondanivalóm. 2016-ban meglepő módon újra összeállt a Biorobot, ezért a következő két évben ismét arra koncentráltam. Terveztünk lemezt, voltak nagyobb fellépéseink, de végül az egész bedőlt anélkül, hogy két dalon kívül bármit kiadtunk volna. Ezután ismét elkezdett foglalkoztatni a saját zeném, a Pluto, ráadásul összebarátkoztam Szabó Balázs Zalánnal, akivel kitaláltuk, hogy ő lesz a készülő album producere. Innentől rajta múlt a dolog: gyakran kellett várni rá, mégis lassan, de biztosan haladtunk. Végül azonban sajnos nem érhette meg a befejezést. (Szabó Balázs Zalánnal épp két évvel ezelőtti karácsonyi számunkban közöltünk interjút, lásd: „Néha óvatosan kell álmodni”, Magyar Narancs, 2018. de­cember 19.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.