Interjú

„Nem akartam mindenhol jelen lenni”

Nemes András énekes, gitáros, dalszerző

Zene

Hét és fél év kihagyás után jelent meg a Pluto új lemeze, egyben a tragikusan fiatalon meghalt producer, Szabó Balázs Zalán utolsó munkája is. A zenekar frontembere mesélt kettejük barátságáról, a Bérczesi Róberttel közös, immár feloszlott Biorobotról, és arról is, hogy miért nem lett belőlük mainstream előadó.

 

Magyar Narancs: Miért maradt ki hét év az előző, Fedélzetre! cí­mű lemezetek megjelenése óta?

Nemes András: Több oka van annak, hogy így elhúzódott a folytatás. A Fedélzetre! után összeraktam a Biorobot-albumot is, egyfajta emléklemezjelleggel, mivel akkor már évek óta nem működött a zenekar, de meg akartam őrizni a dalokat az utókornak. Ez a CD meg is jelent még 2013-ban, de utána kissé megrekedtem. Negyven felett már nem éreztem megfelelési vágyat és bizonyítási kényszert. Úgy voltam vele, hogy majd akkor írok új lemezt, ha lesz mondanivalóm. 2016-ban meglepő módon újra összeállt a Biorobot, ezért a következő két évben ismét arra koncentráltam. Terveztünk lemezt, voltak nagyobb fellépéseink, de végül az egész bedőlt anélkül, hogy két dalon kívül bármit kiadtunk volna. Ezután ismét elkezdett foglalkoztatni a saját zeném, a Pluto, ráadásul összebarátkoztam Szabó Balázs Zalánnal, akivel kitaláltuk, hogy ő lesz a készülő album producere. Innentől rajta múlt a dolog: gyakran kellett várni rá, mégis lassan, de biztosan haladtunk. Végül azonban sajnos nem érhette meg a befejezést. (Szabó Balázs Zalánnal épp két évvel ezelőtti karácsonyi számunkban közöltünk interjút, lásd: „Néha óvatosan kell álmodni”, Magyar Narancs, 2018. de­cember 19.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.