Interjú

„Nem akartam mindenhol jelen lenni”

Nemes András énekes, gitáros, dalszerző

Zene

Hét és fél év kihagyás után jelent meg a Pluto új lemeze, egyben a tragikusan fiatalon meghalt producer, Szabó Balázs Zalán utolsó munkája is. A zenekar frontembere mesélt kettejük barátságáról, a Bérczesi Róberttel közös, immár feloszlott Biorobotról, és arról is, hogy miért nem lett belőlük mainstream előadó.

 

Magyar Narancs: Miért maradt ki hét év az előző, Fedélzetre! cí­mű lemezetek megjelenése óta?

Nemes András: Több oka van annak, hogy így elhúzódott a folytatás. A Fedélzetre! után összeraktam a Biorobot-albumot is, egyfajta emléklemezjelleggel, mivel akkor már évek óta nem működött a zenekar, de meg akartam őrizni a dalokat az utókornak. Ez a CD meg is jelent még 2013-ban, de utána kissé megrekedtem. Negyven felett már nem éreztem megfelelési vágyat és bizonyítási kényszert. Úgy voltam vele, hogy majd akkor írok új lemezt, ha lesz mondanivalóm. 2016-ban meglepő módon újra összeállt a Biorobot, ezért a következő két évben ismét arra koncentráltam. Terveztünk lemezt, voltak nagyobb fellépéseink, de végül az egész bedőlt anélkül, hogy két dalon kívül bármit kiadtunk volna. Ezután ismét elkezdett foglalkoztatni a saját zeném, a Pluto, ráadásul összebarátkoztam Szabó Balázs Zalánnal, akivel kitaláltuk, hogy ő lesz a készülő album producere. Innentől rajta múlt a dolog: gyakran kellett várni rá, mégis lassan, de biztosan haladtunk. Végül azonban sajnos nem érhette meg a befejezést. (Szabó Balázs Zalánnal épp két évvel ezelőtti karácsonyi számunkban közöltünk interjút, lásd: „Néha óvatosan kell álmodni”, Magyar Narancs, 2018. de­cember 19.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.