Interjú

„Nem akartam mindenhol jelen lenni”

Nemes András énekes, gitáros, dalszerző

Zene

Hét és fél év kihagyás után jelent meg a Pluto új lemeze, egyben a tragikusan fiatalon meghalt producer, Szabó Balázs Zalán utolsó munkája is. A zenekar frontembere mesélt kettejük barátságáról, a Bérczesi Róberttel közös, immár feloszlott Biorobotról, és arról is, hogy miért nem lett belőlük mainstream előadó.

 

Magyar Narancs: Miért maradt ki hét év az előző, Fedélzetre! cí­mű lemezetek megjelenése óta?

Nemes András: Több oka van annak, hogy így elhúzódott a folytatás. A Fedélzetre! után összeraktam a Biorobot-albumot is, egyfajta emléklemezjelleggel, mivel akkor már évek óta nem működött a zenekar, de meg akartam őrizni a dalokat az utókornak. Ez a CD meg is jelent még 2013-ban, de utána kissé megrekedtem. Negyven felett már nem éreztem megfelelési vágyat és bizonyítási kényszert. Úgy voltam vele, hogy majd akkor írok új lemezt, ha lesz mondanivalóm. 2016-ban meglepő módon újra összeállt a Biorobot, ezért a következő két évben ismét arra koncentráltam. Terveztünk lemezt, voltak nagyobb fellépéseink, de végül az egész bedőlt anélkül, hogy két dalon kívül bármit kiadtunk volna. Ezután ismét elkezdett foglalkoztatni a saját zeném, a Pluto, ráadásul összebarátkoztam Szabó Balázs Zalánnal, akivel kitaláltuk, hogy ő lesz a készülő album producere. Innentől rajta múlt a dolog: gyakran kellett várni rá, mégis lassan, de biztosan haladtunk. Végül azonban sajnos nem érhette meg a befejezést. (Szabó Balázs Zalánnal épp két évvel ezelőtti karácsonyi számunkban közöltünk interjút, lásd: „Néha óvatosan kell álmodni”, Magyar Narancs, 2018. de­cember 19.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.