Lemez

Veszélyeztetett korosztály

Paul McCartney: McCartney III

Zene

A rendkívül szerteágazó életműben megbújik egy minisorozat, amely szimplán McCartney címre hallgat.

E lemezek legfontosabb jellemzője, hogy mindig nullával záruló évben jelennek meg, és ilyenkor az összes hangszert egymaga szólaltatja meg. Az első epizód 1970-ben látott napvilágot, a Beatles feloszlásának napjaiban, sőt McCartney konkrétan ennek a lemeznek a sajtóanyagában jelentette be kilépését a zenekarból. Az album rendkívül minimalista, rövid, több esetben instrumentális lo-fi dalokat tartalmaz; az egyetlen kidolgozott szerzemény az élőben még mindig játszott Maybe I’m Amazed. A puritán hangvételnek több oka is volt: Macca, úgymond, kiírta magát az Abbey Road és a Let It Be albumokon, a Beatles szétesése miatt depresszióval küzdött, és úgy érezte, hogy ilyen lemezzel tudja a leginkább visszaadni a saját lelkiállapotát. A McCartney I annak idején többnyire elmarasztaló kritikákat gyűjtött be, az idő viszont a címszereplőt igazolta, az utókor ugyanis ezt tartja minden idők első lo-fi indie albumának, amely rengeteg DIY (do it yourself – a szerk.) zenészre volt jelentős hatással.

Az 1980-as McCartney II is akkor készült, amikor Paul zenekara – a Wings – szétesőben volt. A 70-es években a közönség megszokta tőlük az aranyos, popos, nem túl kísérletező és időnként talán túlságosan is kockázatmentes dalokat, mire McCartney ennek ellenpontozásaként nekiállt kísérletezni mindenféle elektronikus hangszereken. További párhuzam az 1970-es albummal, hogy a kritikusok a new wave-es McCartney II-t is lehúzták, hogy aztán pár évtizeddel később egy olyan lemeznek kiáltsák ki, amely megelőzte a korát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.