lemez - Zodiac Free Arts Club: Floating World

  • - minek -
  • 2011. július 7.

Zene

1967 végén néhány fiatal és ambiciózus berlini művész The Zodiak Free Arts Lab néven létrehozott egy különleges, szabad zenei műhelyt, ahol bárki korlátlanul megvalósíthatta elképzeléseit a megannyi ott felhalmozott hangszer és kütyü segítségével. Tán nem túlzás azt állítani, hogy innen (is) datálhatjuk a később összefoglalóan kraut musiknak gúnyolt/becézett ágas-bogas, többé-kevésbé már elektronikus zenei irányzat születését.
1967 végén néhány fiatal és ambiciózus berlini mûvész The Zodiak Free Arts Lab néven létrehozott egy különleges, szabad zenei mûhelyt, ahol bárki korlátlanul megvalósíthatta elképzeléseit a megannyi ott felhalmozott hangszer és kütyü segítségével. Tán nem túlzás azt állítani, hogy innen (is) datálhatjuk a késõbb összefoglalóan kraut musiknak gúnyolt/becézett ágas-bogas, többé-kevésbé már elektronikus zenei irányzat születését.

A máig nagy reverenciával emlegetett, gazdag hagyomány napjainkban is megihleti, sõt meglepõ gesztusokra készteti a zenekészítõ utódokat. A Berlinben élõ (amúgy Rodoszról elszármazott), a minimál tech/house rajongók számára csak Argyként ismert Argyris Theofilis például tavaly egy rövid idõre újraalapította az egykori Zodiac Klubot. Azután a barátaival és zenész/producer/dj-társaival közösen (hol pusztán maguk, hol a szûk körû publikum épülésére és mulattatására) elõvezetett produkciók hatására megírt és összerakott egy teljes albumot. A bevallottan a Tangerine Dream, Klaus Schulze, a Neu! vagy a Popol Vuh által inspirált, kizárólag hagyományos, analóg cuccokkal összerakott lemez persze nem csak afféle öncélú hommage. A biztos kézzel, kellõen dús fantáziával felkent, finom, de határozott lüktetéssel keretezett hangképek villámgyorsan elvarázsolják a hallgatót. És még a szükséges csúcspont sem hiányozhat! A hagyományos gitár/ basszus/dob hangszerelésben elõvezetett, ellenállhatatlanul pulzáló Sonntags In Altona igazi pszichedelikus slow/cosmic diszkó csemege - egyszerre kortárs és klasszikus csomagolásban.

Permanent Vacation/Deep Distribution, 2011

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.