Akik a közelmúltban megfordultak Yonderboi-koncerten, biztosan emlékeznek a magas, szemüveges billentyűsre, aki igencsak jellegzetes, hogy azt ne mondjuk emersonos mozgással nyüstölte a klaviatúrás és drótos-tekerős hangszereket. Nos, Zságer Balázs, mert róla van szó, azóta megcsinálta saját zenekarát: a gitáros Kovács Andor, a dobos Lázár Tibor vagy szkreccsmester Bootsie régi zenésztársak - ők együtt a Zagar, s hogy boldogságunk teljes legyen, elkészítettek és megjelentettek egy egészen kiváló lemezanyagot, melyet csak ajánlani tudunk az akusztikus élvezetek rabjainak. A Local Broadcast meghallgatása után rögvest kínálkozna a sűrűn használt pigeonhole: filmzenét hallunk, egy képzeletbéli mozi betétdalait - de azért legyünk óvatosak, hisz tudjuk, mi mindent bírtak már elsütni filmzene címszó alatt (lássuk például a Cannibal Corpse felbukkanását az Ace Ventura című filmben - hogy egy egészen extrém példát említsünk). Főképpen pedig azért vigyázzunk, mert egy lemez virtuális felhasználhatósága (különös tekintettel az agyban örökké pergő képekre) még keveset mond a hallott zene valódi érdeméről (bárha ez esetben a mozi mint fontos inspirációs forrás már a kölcsönzött hangminták ismeretében is nyilvánvalónak tűnik). Ezzel szemben tény, hogy a Local Broadcast rendeltetésszerű felhasználása (lejátszóegységbe történő injektálás, majd a play gomb megnyomása) esetén kiválóan hangszerelt, közép- és lassúbb tempójú (dountempo, nesztek, a lemezbolti skatulya) s mindenekelőtt remekül összerakott számokat hallunk. Dob, basszus, billentyű és gitárfutamok, hangminták, szintifüggöny és a lemezjátszista szkreccsei mind rendben vannak - s akkor még nem is szóltunk a vokalistákról, további zenész közreműködőkről meg a komplett vonóskvartettről (Márkos Albert értő vezényletével). Funk, hip-hop, bossa, krimidzsessz, britpop, kraut/progrock (ja!!!) - az inspirációk világosak, azután eltűnik mind az olvasztótégelyben, és már csak a Local Broadcast ihletett szerzeményei között látjuk őket viszont, számokba olvasztva. És persze ne legyenek kétségeink - mint a hét végi, kivételesen jól sikerült lemezbemutató koncert (Trafó) is tanúsította, a lüktetős funkos alapok képesek alaposan megmozgatni a táncolni vágyókat. A nóta megint a régi, kebel dagad, zenénkből kivirágzó hazafiúi öntudat fenn, a magasban szárnyal: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók - legalábbis, míg ki nem kapcsoljuk a sztereót.

- minek -

UCMG/UGAR, 2002