A Carbonfools korántsem új formáció - produkciójukat immár jó három éve követheti figyelemmel a klubokba, partikra látogató honi közönség. Az eredeti zenekart még 2000-ben alapította az underground partivilágban jól ismert (nemrég a B‘lga kapcsán is méltatott) dj Titusz és Tóth Szabolcs szitárművész - utóbbi, intenzív indiai tanulmányai miatt, idővel kimaradt a csapatból. Titusz mellett jelenleg Vígh Dávid gitáros, Zsazsa basszusgitáros, az ütőhangszeres Zsüli és Keleti Tamás dobos ügyködik, s kellően hosszú az alkalmanként közreműködő vendégelőadók listája is. A most megjelent Poisoned Goulash az első nagylemezük (korábban több maxijuk is megjelent egy kis angol kiadó, a Mint Source gondozásában), ennek megfelelően gyűjteményes formában tartalmazza az utóbbi három-négy év szerzeményeit: csupa ütős, jól táncolható darabot, melyek bőven merítenek minimum az utóbbi húsz év zenéiből - részben idézet, részben jól elhelyezett hangminták formájában. Már a nyitószám, az Újvári Péter vokáljától támogatott Smoker is egyszerre dolgoztatja meg az agyat és a lábat: a szám a maga ringató reggae-alapjával perfektül visszaidézi a big beat-partik korát. A következő Mada's Song diszkrét folklórbeütésű d&b a hazánkban működő egyiptomi lemezlovas, Mada hangjával, míg az Ushanka dinamikus 4/4-es tánczene. A Birthday finom idézet a popzene aranykorából, mindez kellemes elektropop körítéssel, a Poisoned Goulash ironikusan eleveníti fel a régmúlt idők dark/indusztriális tánczenéjét, ám az egészre Gáspár Kornél (Új Látásmód Fúzió) bájos akcentussal előadott vokálja teszi fel a koronát - viszonyítási pont a Sisters Of Mercy Alice-ének zseniális bootleg mixe, s reméljük, valahol a világban egy gonosz lelkű alkotó már dolgozik a Revolting Cocks-életmű kortárs tánczenébe fordításán is. Ehhez képest a Crampus vidám diszkó - a cím és a torzított szövegbetét utalás az egyik kedves kolléga lepiccselt krampuszhangokhoz fűződő, erősen ambivalens viszonyára -, a Kangooroo ringató szitárfunk műdarab némi reggae-s, sőt countrys beütéssel, a Business című brit pop/diszkó remeket pedig Szűcs Krisztián (HS7) éneke emeli jelentős magasságokba. A lemez zárószámai sem kevésbé érdemdúsak: a Tilos című szerzemény mintegy óda a nevezett rádióhoz, a médium szerepében ezúttal Palotai Zsolt, az üzenetet pedig meggyőzően támogatja a nyomában/előtte felhangzó, egyhén raggás beütésű, húzós breakbeatsláger. A Mosquito vidám drum & bass ritmikában rendezi újra a hetvenes évek honi kalapos-flitteres zenei alvilágának egyik örökbecsű remekét, míg a záró The End finom downtempodarab dj Gaulamin érzékeny vokáljával és számos vendégművész (többek között dj Mango és a csellista Márkos Berci) alkotó hozzájárulásával. A Carbonfools most már CD-n is dokumentált munkássága meggyőző példája annak, hogy az utóbbi pár évtized progresszív/destruktív tánczenéje nem csupán vinilbe zárva, de élőben, zenekari előadásban is kiválóan működik.
- minek -
Crossroads Records, 2004
