Lemez: Csizmát az asztalra! (Enzo Avitabile & Bottari: Save The World)

Zene

Ha kedve szottyan az embernek Olaszország világzenei feltérképezésére, a fõhadiszállást Nápolyban célszerû berendeznie. Olyan kiváló ismerõsök segíthetnek ott a tájékozódásban, mint a Spaccanapoli, a Nuova Compagnia di Canto Popolare vagy Daniele Sepe, de különben is: ott, a csizma alja felé a legélénkebb a népzenei hagyomány a környékbeli szentek vagy éppen a bõséges termésért adózó ünnepek rítusaival, melyekben a mai napig együtt ropja keresztény és pogány.

Sõt. Aki tutira megy, most már (a szaxofonos-énekes) Enzo Avitabilét sem hagyhatja ki ebbõl a forgatagból. Azt nem mondhatnám, hogy Enzo új arc, hiszen több mint húsz éve jelentette meg az elsõ lemezét, de alanyi jogon eddig nem sikerült befutnia. (Legalábbis a tekinté-lyét inkább a Tina Turnerrel, James Brownnal, Randy Crawforddal és az Afrika Bambaatával való kollaborációknak köszönhette.) A Save The Worlddel azonban - lemezen és fesztiválkörökben is - az év egyik legnagyobb dobását könyvelhette el.

Lássuk csak, mit hallunk rajta.

Mindenekelõtt a Bottarit. A Bottari di Portico a környék legrangosabb-népesebb ütõegyüttese, az diktál az összes számban Avitabile alá katonás szigorú ritmust. Hordókat és dézsákat ütnek, ahogy apáról fiúra szállt azon az égtájon, ahogy az õsidõkben a parasztok ütötték, hogy elûzzék a gonosz szellemeket a földjükrõl. Pengetõs hangszereket: mandolint, gitárt, mandocsellót ugyancsak hallunk, hiszen azok sem kevésbé illetékesek Nápolyban, és persze itt van Avitabile, az õ kiváló szaxofonjával és ellenállhatatlanul rekedtes-meleg hangjával.

No de a Save The World távolabbra is ellát a csizmája orránál. Szardíniából polifon pikulást (Luigi Lai) lát vendégül, Palesztinából lantost (Simon Shaheen), az egyik számban Khaled vokálozik, a másikban-harmadikban Manu Dibango és Hugh Masekala fúj.

Az impozáns névsor persze csak a hab a tortán - ez a lemez korántsem a sztárparádéról szól. Hanem arról, hogy Avitabile keze alatt micsoda nagyszerûséggel szervülhetett tradíció és nóvum, vidéki és nagyvárosi, lokális és globál. Ami nem kevesebbet tesz, mint hogy az elsõtõl az utolsó hangig élvezheti az is, aki nápolyira vágyik, meg az is, aki arrafelé nem éri be a mediterráneum nélkül.

Marton László Távolodó

Wrasse Records, 2004

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”