Lemez: Dúskálj a lélekben (Coming home II)

  • Zubor Tamás
  • 2002. június 27.

Zene

Az egyik zenehallgatói stratégia, a "hangulatváltoztató típusú" azt mondja: "Tegyünk be valami jó kis pörgőset, vidámat, hátha attól jobb lesz a kedvem." A másik talán önállóbb alkatot kíván, megszondázza a hangulatát, majd ehhez választ zenét. És ha a zenék oldaláról nézzük, az a legjobb muzsika, amelyik képes hatni lelkiállapotunkra, de ha kell, plasztikusan illeszkedik a pillanatnyi hangulathoz is.
Az egyik zenehallgatói stratégia, a "hangulatváltoztató típusú" azt mondja: "Tegyünk be valami jó kis pörgőset, vidámat, hátha attól jobb lesz a kedvem." A másik talán önállóbb alkatot kíván, megszondázza a hangulatát, majd ehhez választ zenét. És ha a zenék oldaláról nézzük, az a legjobb muzsika, amelyik képes hatni lelkiállapotunkra, de ha kell, plasztikusan illeszkedik a pillanatnyi hangulathoz is.

Nos, hogy tárgyunkra térjünk, a Coming home II, a nürnbergi Stereo Deluxe válogatása egyrészt akkor a legjobb, ha rossz a kedvünk és szeretünk lelkiszenvedni. Érzelemgazdag dalai egy pompás szerelmi bánat teljes, fogcsikorgatós kiélvezésénél jöhetnek nagyon jól a megkésett spleenernek. Vagy mikor a világ működésének biztos tudása süpped bölcs melankóliába. A titkot ugyan ezzel sem fejthetjük meg, viszont azt hihetjük, hogy végtelenül bölcsek vagyunk, pedig csak elkeseredettek és fáradtak. A Coming home II simulékony zenei anyag, jól válogatott-rendezett lélekvezető, és ha szól, legalább olyan fontos a szobádban, mint a kedvenc faliképed vagy fotelod.

Mindjárt egy olyan számmal (Hefner: Level green) csalnak könnycseppet a szemedbe, mely után talán nem is jön szebb és fájdalmasabb az egész lemezen. A Fingathing You fly meje ezt folytatja, hogy aztán a Bossa Nostra énekelje némileg harsányan, hogy "Chico desperado". Az egész kompiláció vokalitása egy merész elgondolással előremutatónak is mondható, arról nem beszélve, hogy gyakran egészen finom női énekhangok csorgatnak a számokba olyan dús érzelmeket, amelyek a teljesen más zenei stílusok kedvelői számára is abszolút befogadhatóvá, mi több, kedvenccé tehetik a lemezt. A stílusokat hagyjuk, mondjuk az egészre, hogy "chillout", azzal túl nagyot nem hibázhatunk. A mostani, irányzat-fúziós időkben úgyis az tudná ráhúzni több kacifántos stílusnevet, aki többet ismer.

A Butti 49 Kalasába is belecsurran egy kis vidám női danolászás, melyet csak elronthat a lassan mögé bekúszó férfivokál. Kint vagyunk az utcán, mikor hallgatjuk, s az sem baj, hogy nem halljuk a madarak csivitelését, a fúvósok mindenért kárpótolnak. A S-Tone Inc. mélyebb basszusokkal jelentkezik (Rendez-vous a minuit); a francia nyelvű énekesnő annyira önfeledt, hogy kitartóan "sabadabázik". A Koop egyenesen a Summer sunba repít, majd a Dee Felice Trio Nightingale-jében egy füstös New Orleans-i bárba teszünk könnyed időutazást. A Bobby Hughes Combination ide-oda pattogó ütemeit és olvadékony énekét (Kerma elastica) a Multiboy kis téli dala (Gentle on my mind) követi, mely alig hasonlít a tipikus chillout-zenékre; leginkább a kisgyermekének dalolná el az ember, ha lenne, egy bűbájos családi pikniken. A Mekhanist Whistle while workje viszont igazi fúzió: az éneket fütty helyettesíti, alatta erős hangzású törtütem - többek között. Aztán a Quantic jön egy igazán kellemes, ám annál kevésbé újszerű számmal (Life in rain). A Moving together (a Noiseshapertől) pedig már végképp elfelejti a Coming home II érzelmi inspirációit, hogy aztán a James Hardway a Going home-ban újra megtalálja. Ez és a Coctail Lido Lo sono il ventója végül is úgy zárja az albumot, ahogy várjuk: lassan, fájdalmasan és nem kevés pátosszal, az énekes és énekesnő operába illő duettjével.

Zubor Tamás

Stereo Deluxe-Deep Distribution, 2002

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”