Lemez: Dúskálj a lélekben (Coming home II)

  • Zubor Tamás
  • 2002. június 27.

Zene

Az egyik zenehallgatói stratégia, a "hangulatváltoztató típusú" azt mondja: "Tegyünk be valami jó kis pörgőset, vidámat, hátha attól jobb lesz a kedvem." A másik talán önállóbb alkatot kíván, megszondázza a hangulatát, majd ehhez választ zenét. És ha a zenék oldaláról nézzük, az a legjobb muzsika, amelyik képes hatni lelkiállapotunkra, de ha kell, plasztikusan illeszkedik a pillanatnyi hangulathoz is.
Az egyik zenehallgatói stratégia, a "hangulatváltoztató típusú" azt mondja: "Tegyünk be valami jó kis pörgőset, vidámat, hátha attól jobb lesz a kedvem." A másik talán önállóbb alkatot kíván, megszondázza a hangulatát, majd ehhez választ zenét. És ha a zenék oldaláról nézzük, az a legjobb muzsika, amelyik képes hatni lelkiállapotunkra, de ha kell, plasztikusan illeszkedik a pillanatnyi hangulathoz is.

Nos, hogy tárgyunkra térjünk, a Coming home II, a nürnbergi Stereo Deluxe válogatása egyrészt akkor a legjobb, ha rossz a kedvünk és szeretünk lelkiszenvedni. Érzelemgazdag dalai egy pompás szerelmi bánat teljes, fogcsikorgatós kiélvezésénél jöhetnek nagyon jól a megkésett spleenernek. Vagy mikor a világ működésének biztos tudása süpped bölcs melankóliába. A titkot ugyan ezzel sem fejthetjük meg, viszont azt hihetjük, hogy végtelenül bölcsek vagyunk, pedig csak elkeseredettek és fáradtak. A Coming home II simulékony zenei anyag, jól válogatott-rendezett lélekvezető, és ha szól, legalább olyan fontos a szobádban, mint a kedvenc faliképed vagy fotelod.

Mindjárt egy olyan számmal (Hefner: Level green) csalnak könnycseppet a szemedbe, mely után talán nem is jön szebb és fájdalmasabb az egész lemezen. A Fingathing You fly meje ezt folytatja, hogy aztán a Bossa Nostra énekelje némileg harsányan, hogy "Chico desperado". Az egész kompiláció vokalitása egy merész elgondolással előremutatónak is mondható, arról nem beszélve, hogy gyakran egészen finom női énekhangok csorgatnak a számokba olyan dús érzelmeket, amelyek a teljesen más zenei stílusok kedvelői számára is abszolút befogadhatóvá, mi több, kedvenccé tehetik a lemezt. A stílusokat hagyjuk, mondjuk az egészre, hogy "chillout", azzal túl nagyot nem hibázhatunk. A mostani, irányzat-fúziós időkben úgyis az tudná ráhúzni több kacifántos stílusnevet, aki többet ismer.

A Butti 49 Kalasába is belecsurran egy kis vidám női danolászás, melyet csak elronthat a lassan mögé bekúszó férfivokál. Kint vagyunk az utcán, mikor hallgatjuk, s az sem baj, hogy nem halljuk a madarak csivitelését, a fúvósok mindenért kárpótolnak. A S-Tone Inc. mélyebb basszusokkal jelentkezik (Rendez-vous a minuit); a francia nyelvű énekesnő annyira önfeledt, hogy kitartóan "sabadabázik". A Koop egyenesen a Summer sunba repít, majd a Dee Felice Trio Nightingale-jében egy füstös New Orleans-i bárba teszünk könnyed időutazást. A Bobby Hughes Combination ide-oda pattogó ütemeit és olvadékony énekét (Kerma elastica) a Multiboy kis téli dala (Gentle on my mind) követi, mely alig hasonlít a tipikus chillout-zenékre; leginkább a kisgyermekének dalolná el az ember, ha lenne, egy bűbájos családi pikniken. A Mekhanist Whistle while workje viszont igazi fúzió: az éneket fütty helyettesíti, alatta erős hangzású törtütem - többek között. Aztán a Quantic jön egy igazán kellemes, ám annál kevésbé újszerű számmal (Life in rain). A Moving together (a Noiseshapertől) pedig már végképp elfelejti a Coming home II érzelmi inspirációit, hogy aztán a James Hardway a Going home-ban újra megtalálja. Ez és a Coctail Lido Lo sono il ventója végül is úgy zárja az albumot, ahogy várjuk: lassan, fájdalmasan és nem kevés pátosszal, az énekes és énekesnő operába illő duettjével.

Zubor Tamás

Stereo Deluxe-Deep Distribution, 2002

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."