A torontói születésű gitáros, énekes, zongorista 35 éves pályafutás és legalább ugyanennyi album után immáron igazán megtehetné, hogy kissé megpihen két kiadványa között. Ehelyett a kiváló Silver & Gold után még gyorsan egy újabb 2000-es datálású lemezzel zárja az évezredet; gondolta, hogy nézne ki tőle egy halk szavú búcsúzás, azért csak odateszi már a rockos szignót is.
Úgy vélem, a bíráló hangok valójában pont ezen a rockdolgon, vagyis annak milyenségén akadtak fenn. Ugyanis ezúttal nem az egy szál gitáros trubadúrt, de nem is a sokak által áhított mániákus gitárnyűvőt, a grunge szülőatyját hallhatjuk, hanem egy családi rockalbum tárul elénk. Barátok és rokonok - hirdeti a korong alcíme, és a Crazy Horse (Young állandó kísérőzenekara) helyett egy fehér- holló-számba menő zenekari fotó látható a belső borítón. Ilyen sugárzó sápadt arcúakat, ehhez fogható összetartozást csak elvétve lehet látni: együtt férj, feleség (Astrid Young vokál), tesó (Pegi Young vokál) és a haverok (Ben Keith gitárok, Spooner Oldham - billenytűs hangszerek, Donald Duck Dunn - a basszeros Blues Brother és Sim Keltner dobos).
Szóval a pár masszívabb hangzású nóta ellenére tényleg hiányzik a heves vágtájú őrült ló, én ellenben pont ezzel a fajta ráérős poroszkálással rokonszenvezek jobban. Az itt szereplő hosszú túrákon (a nyolcból három szám kitesz negyven percet) nem a régóta bevett feedback-őrületek köszönnek vissza, most valahogy bensőségesebb Young és kompániájának pszichedéliája. A lemezt nyitó Cowgirl In The Sand úgy harminc éve született, közel húszperces mostani verziója viszont "nem igazán haladható túl, ha csak nem vagy Jimi Hendrix" - szól a netről egy közelítő vélemény. A szerintem csúcspontnak számító Words (az 1972-es Harvest-lemezről) mindössze tizenegy percére ismét csak öröm idézeteket citálni: "hihetetlen, hogy lehelnek öreg fiúk új életet a klasszikus rockba", illetve "műfajában nem nagyon találsz jobbat".
A Peace Of Mind megindító balladája mellett külön említést érdemel még a pretenderses Chrissie Hynde-duett, az All Along The Watchtower című Bob Dylan-szerzemény. További kiemelendő élmény ugyan nem ér minket az album hallgatása során, de háromnegyed órányi tökély után nem kötözködnék.
Mondják, Young a legjelentősebb rockköltő Dylan óta. Megjegyzem, pont a Words című szám gitárhangjai vágják sutba elemi erővel a lírikus szavait, így sokkalta inkább a muzsika válik igéző poézissá.
- bogi -
Reprise/Warner, 2000
