Elegáns, kulturált a hangzás, arányos, lendületes szólók dúsítják a tematikus anyagot. Olyan, mint egy szappan: le van kerekítve, és csusszan. A globális falu egyik közös nyelve a dzsessz, amit Québectől a VIII. kerületig mindenki ért és beszél, akár anyanyelvi szinten is, függetlenül attól, hogy ki volt és mivel foglalkozott az anyukája. Ez az anyag erőssége, egyben a gyenge pontja is, merthogy nincs benne semmi egyedi vagy sajátos elem. Kompatibilis ezer más társával, könnyen dekódolható akárhol a világon, viszont fölcserélhető, behelyettesíthető bármi hasonlóra. Meg aztán ez nem az a világmegváltó kor, lehet, hogy ma Bartók is filmzenéket írna Amerikában, és nem a gyökerein rugózna.
Az album azért szerethető mégis, mert legalább az kiderül belőle, hogy magyar zenész és kiadó része lehet a zenei metacirkusznak. Aztán, ha majd megerősödik a hazai zeneipar, lesznek sztárszerűségeink, oda-vissza működnek az átjárhatóságok, akkor majd talán eljön az ideje annak is, hogy sajátos ízekkel fűszerezett, a szűkebb kulturális közegünkre épülő anyagok is készüljenek. Amik ráadásul jobban eladhatók, mert a globális masszával dolgozó, tőkeerős multikkal úgysem tudunk versenyezni a saját pályájukon.
Czabán Gy. Kórokozó
UP Records/Fonó, 2000
