Lemez: Mélyülő játék (Cult of Luna: The Beyond; Majority Rule: Emergency Numbers)

  • 2004. április 1.

Zene

Elmúltak azok az idők, amikor a hardcore politikai üzeneteinek közvetítéséhez csak egyfajta agresszív, funkcionális médiumként társult a zene - ma már olyan műfajok és kifejezésmódok találkoznak e hozzáállás keretében, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna egy helyen és egy időben. Ez a nem minden fájdalom nélkül lezajló, de mégis forradalmi változás az elmúlt tíz-tizenöt év során alapvetően átrajzolta nemcsak a hardcore, de általában az extrém gitárzenék térképét: egyre nehezebb a tájékozódás az elmosódó határok, átfedések és a folyamatosan szaporodó új területek között.

Elmúltak azok az idők, amikor a hardcore politikai üzeneteinek közvetítéséhez csak egyfajta agresszív, funkcionális médiumként társult a zene - ma már olyan műfajok és kifejezésmódok találkoznak e hozzáállás keretében, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna egy helyen és egy időben. Ez a nem minden fájdalom nélkül lezajló, de mégis forradalmi változás az elmúlt tíz-tizenöt év során alapvetően átrajzolta nemcsak a hardcore, de általában az extrém gitárzenék térképét: egyre nehezebb a tájékozódás az elmosódó határok, átfedések és a folyamatosan szaporodó új területek között.

Az eligazodás általános nehézségéért azért valamennyire kárpótolhat az a körülmény, hogy néhány jellemző trendet kis szerencsével mégis föl lehet fedezni: ilyennek tűnik például, hogy a kifejezetten aktuálpolitikai tartalommal is bíró állásfoglalások sok esetben egyre univerzálisabb, ha úgy tetszik, artisztikusabb zenei köntösben jelennek meg. Ebben az összetett közegben egy külön vonalat alkot(hat)nak az olyan zenekarok, amelyek sötétebb tónusokkal próbálják kifejezni törekvéseiket.

Így például a svéd Cult of Luna víziója sem szívderítő: a The Beyond világa leginkább a szimplán csak monumentálisnak nevezhető Neurosis-Isis-féle hagyománnyal rokon, előbbitől a hosszan elnyúló, halmozottan súlyos riffeket, utóbbitól a finom részletek ötletes elhelyezését tanulva el. A sok kísérletezés és próbálkozás eredménye egy olyan hangzás lett, amely nem annyira eredetiségével, mint inkább megkapó teltségével, töménységével ugrik ki a mezőnyből, nem beszélve arról az agresszivitásról, ami a neves elődöknél már egyesek szerint eltűnőben (vagy átalakulóban) van.

Az amerikai Majority Rule "intézményesen" közelebb áll ugyan a klasszikus hardcore-színtérhez, de az Emergency Numbersszel zeneileg ugyancsak eltávolodott tőle. A korábban például Boy Sets Fire- és Cave In-anyagokat is megjelentető kiadójuk honlapján a következő velős jellemzés olvasható: etika + felelősség + újítás = napjaink egyik legnagyszerűbb zenekara. Ha az értékítélet kissé túlzó is, azért szemléletes képet ad a csapat szellemiségéről. A sokszor atmoszferikus (black, dark meg egyéb hatásokat felvonultató) és mindvégig meglehetősen kilátástalan hangulatot árasztó album erős próbára teszi a hallgató napfényes hangulatát, de megéri próbálkozni. Mert ha az a lélektani mítosz nem is igaz mindig, hogy amibe nem halunk bele, az megerősít, az remélhetőleg igen, hogy ami megerősít, az semmiképpen sem halálos.

Tófalvy Tamás

Earache, 2003; Magic Bullet, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.