Aminek a legkevésbé sem mond ellent, hogy az utóbbi években a népdalénekes Lovász Irénnel új fejezetet nyitott, hiszen az énekhang megjelenése anélkül tette gazdagabbá és fogyaszthatóbbá, hogy "beáldozta" volna bármelyik meghatározó jegyét. Eddig két és fél albumot készítettek együtt: a ´99-es SkanZenen Irén Bognár Szilviával osztozott, aztán tavaly a 9 colinda következett - az egyetlen olyan karácsonyi lemez, amit én éppolyan szívesen hallgatok a fennmaradó háromszázhatvanvalahány napon...
És most itt van a Szindbád - ez a gyermekeknek készült album.
Aminél fogva az lenne a legszerencsésebb, ha (helyettem) inkább a "célközönsége" ítélné meg, de van bennem egy kis aggodalom: mifelénk azt jelzik az eladási mutatók, hogy a Hupikék törpikék és Pap Rita színvonala felett kevéssé fontos, hogy lemezzel "terheljük" a gyermekeinket.
Márpedig ez most jókora kár. Hiszen Krulik Zoltán kitűnő dalaival bizonyára örömmel azonosulna a képzeletnek, a könnyedségnek, a kedvességnek és a kreativitásnak azon tartománya, amellyel ugye a legtöbb gyermek a világra pottyan, hogy aztán... Az a melegség pedig, amely Lovász Irén hangjából dől, már eleve varázslatos erő, s bizony, ehhez megint csak úgy tudott hozzásimulni a Makám zeneisége, hogy megúszta "önfeladás" nélkül. Természetesen lekerekedtek a szerkezeti elemek, a kortárs zene és a dzsessz kissé meghúzta magát, s a dalok terjedelme is a szolidabb mértékhez igazodott, de mondom, mindez csak az arányok finomítása, amúgy kimondottan Makám. - Az egyik dal kifejezetten az aprónépre szabott, a másik inkább a felmenők kedvében jár, míg a harmadik kortalan - ezt kéretik megszorozni hattal, és ötven perccel máris beljebb vagyunk.
Tényleg, ne mulasszák el, ha javasolhatom.
Marton László Távolodó
Fonó, 2002
