Lemez: Simuló (Makám és Lovász Irén: Szindbád)

publikálva
2002/49. (12. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Etnodzsessz és repetitív zene, kelet-európai, közel- és távol-keleti folklór - ezeket a "hívószavakat" jó párszor leírhattuk már, ha éppen a Makám zenekarnál időztünk. Kicsit már kínos is az ismétlésük, de nincs mit tenni: a Makám - immár tizennyolcadik éve - egy ilyen "önazonos" zenekar.

Etnodzsessz és repetitív zene, kelet-európai, közel- és távol-keleti folklór - ezeket a "hívószavakat" jó párszor leírhattuk már, ha éppen a Makám zenekarnál időztünk. Kicsit már kínos is az ismétlésük, de nincs mit tenni: a Makám - immár tizennyolcadik éve - egy ilyen "önazonos" zenekar.

Aminek a legkevésbé sem mond ellent, hogy az utóbbi években a népdalénekes Lovász Irénnel új fejezetet nyitott, hiszen az énekhang megjelenése anélkül tette gazdagabbá és fogyaszthatóbbá, hogy "beáldozta" volna bármelyik meghatározó jegyét. Eddig két és fél albumot készítettek együtt: a ´99-es SkanZenen Irén Bognár Szilviával osztozott, aztán tavaly a 9 colinda következett - az egyetlen olyan karácsonyi lemez, amit én éppolyan szívesen hallgatok a fennmaradó háromszázhatvanvalahány napon...

És most itt van a Szindbád - ez a gyermekeknek készült album.

Aminél fogva az lenne a legszerencsésebb, ha (helyettem) inkább a "célközönsége" ítélné meg, de van bennem egy kis aggodalom: mifelénk azt jelzik az eladási mutatók, hogy a Hupikék törpikék és Pap Rita színvonala felett kevéssé fontos, hogy lemezzel "terheljük" a gyermekeinket.

Márpedig ez most jókora kár. Hiszen Krulik Zoltán kitűnő dalaival bizonyára örömmel azonosulna a képzeletnek, a könnyedségnek, a kedvességnek és a kreativitásnak azon tartománya, amellyel ugye a legtöbb gyermek a világra pottyan, hogy aztán... Az a melegség pedig, amely Lovász Irén hangjából dől, már eleve varázslatos erő, s bizony, ehhez megint csak úgy tudott hozzásimulni a Makám zeneisége, hogy megúszta "önfeladás" nélkül. Természetesen lekerekedtek a szerkezeti elemek, a kortárs zene és a dzsessz kissé meghúzta magát, s a dalok terjedelme is a szolidabb mértékhez igazodott, de mondom, mindez csak az arányok finomítása, amúgy kimondottan Makám. - Az egyik dal kifejezetten az aprónépre szabott, a másik inkább a felmenők kedvében jár, míg a harmadik kortalan - ezt kéretik megszorozni hattal, és ötven perccel máris beljebb vagyunk.

Tényleg, ne mulasszák el, ha javasolhatom.

Marton László Távolodó

Fonó, 2002

publikálva
2002/49. (12. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...