Amióta a Zap Mama belefeledkezett a pihenőjébe, úgy tűnt, hogy Belgiumban semmi keresnivalónk. És erre most tessék, egy antwerpeni társaság kapott "crossover" világzenei díjat a BBC Radio 3-tól - mondhatni, eddig teljesen ismeretlenül. Pedig ez a Think Of One felér vagy három zenekarral, igazán.
Úgy kilencvenhat körül járhattunk, amikor (a közös középiskolai múlttal rendelkező) David Bovée (gitár, ének), Tomas Desnet (basszus, ének), Roel Poriam (dob), Eric Morel (szaxofon) és Bart Moris (trombita) kibérelt egy házat Antwerpenben. Főleg az avant-rock terepén sertepertéltek, ezt tükrözi a debütáló Juggermaut is, de hogy fussa a bérleti díjra, kaphatók voltak bármire: az esküvőkön talpalávalóra, a szofisztikáltabb rendezvényeken dzsesszfeldolgozásokra. És természetesen a legkevésbé sem sejtették még, hogy a gyökerük éppen ezekben a kényszerű kalandozásokban kapaszkodik meg.
A Marrakech Emballages Ensemble sem másként jött létre: véletlenül és törvényszerűen. Az úgy volt, hogy a Think Of One antwerpeni otthonában mindenféle vándorzenész népség megfordult, még a marokkói ütős Abdullah Marakchi Bhaija is, aki utóbb Marrakechbe csalta vendéglátóit. Ott aztán ugyancsak jöttek-mentek az arab kollégák, de a gimbris Abdel Kadirral és a B'net Houaryet nevű női gnawaegyüttessel szorosabbra fonódott a kötelék. Olyannyira, hogy közös belga turné kerekedett belőle, az antwerpeni rádió hangmérnöke pedig úgy beléjük zúgott, hogy stikában felvette nekik az első (közös) nagylemezüket is. A Marrakech Emballages Ensemble-t 2000-ben újabb turné és újabb korong (Marrakech Emballages Ensemble 2) követte, 2002-ben pedig már a harmadiknál tartottunk - és akkor a Naft még szóba sem került.
A Naft a Think Of One rezes vállalkozása volt, a háttérben egy Barkas típusú teherautóval. Ez a járgány egyszersmind mobil színpadként is szolgált, ezzel járták Európát, és hogy az árammal se legyen macera, berendezkedtek fúvós hangszerekre, bőgőre meg dobra. A kelet-európai és a latin cigányzenék igézetében (2000-ben és 2002-ben) két albumravalót (Naft, Naft 2) hoztak össze így, és ez még mindig nem elég: közben Spanyolországban Sint Cecilia's Cirque Fixe névvel afféle zenés vándorcirkuszként turnéztak, legújabban pedig brazil muzsikusokkal álltak össze - ki tudja, talán már napvilágot is látott az idei, a Chuva Em Pó című projektjük. (Vagyis a Think Of One mostantól több mint három zenekarral ér fel, bárhogy is számolom, elnézést a szimpla letriplázásáért.)
No de a BBC Radio 3 "crossover" díját mégiscsak mint Marrakech Emballages Ensemble érdemelte ki, úgyhogy jobb lesz, ha kevésbé csapongunk. Arról nem beszélve, hogy a Marrakech Emballages Ensemble 3 milyen jópofa album! Együtt maradtak benne a Naft rezesei, a gitár is csurig Think Of One, egyszóval távolról sincs megpendítve a kóser Marokkó, ugyanakkor ami a gnawaritmusokból és a sivatagi bluesból átjön, az jócskán megmártózott a transzban. Manapság nem jár rosszul, aki (a világzenében) inkább tartózkodik a "crossovertől", mert abba rengeteg blöff belefér, de ezeket a belgákat igazán üdítőnek tartom. 'k aztán nem pöcsölnek az álmodozással - mintha nem ismernék a határt a kalandozásban sem.
Marton László Távolodó
Zonk, 2003
