Lemez után, koncert előtt: Torzó (Mory Kante: Best of)

  • 2002. december 5.

Zene

Most olyat teszek, hogy magam is megbánom: egy olyan lemezről kell azt írnom, hogy lapos, amelyen egyébként kimondottan jó számok hallhatók. S amelynek az előadója - ráadásul - a kedvenceim közül való.
Most olyat teszek, hogy magam is megbánom: egy olyan lemezről kell azt írnom, hogy lapos, amelyen egyébként kimondottan jó számok hallhatók. S amelynek az előadója - ráadásul - a kedvenceim közül való.

De hát ez van.

Miután a harmincnégy éves Mory Kante 1984-ben letelepedett Párizsban, azokkal a technós-diszkós lemezeivel vívta ki nemzetközi elismertségét, amelyek egyszersmind az afropop letéteményeseinek is nevezhetők. A sort az 1986-os 10 Cola Nuts nyitotta meg, ezután tarolt félmillió példányban - az MTV-t is megrengető Yeke Yekével - az Akwaba Beach, de a 90-es Touma sem állt meg az aranylemezig, legfeljebb a három évvel későbbi Nongo Village visszhangja volt szerényebb. Ezeknek a lemezeknek a hangszerelése-karaktere meglehetősen közel állt egymáshoz, és valamennyit a francia Barclay/Universal adta ki, így most igazán könnyen lehetett egy tetszetős válogatást kipréselni az utóbbi háromból. Amivel nem is lenne különösebb baj, mindössze az hiányzik a borítóról, hogy ez a gyűjtemény csupán Kante úgynevezett "electrogriot" korszakára, illetőleg az 1987-től ´93-ig készített anyagaira vonatkozik. De az nagyon.

Hiszen nem pusztán egy olyan előadóról van szó, aki Guineát, Malit és Elefántcsontpartot beutazva mindent megtanult a balafon és a kora használatáról, hanem egy olyanról, akinek életműve egyben a manding tradíció "lelkét" is kiválóan szemlélteti - más kérdés, hogy ahhoz a kevésbé kommersz, akusztikus lemezeire kellett volna hagyatkozni. A ´84-es Mory Kante a Paris címűre például, hogy kiderüljön, miként festett a Yeke Yeke vagy a Soumba tradicionális(abb)an, vagy a későbbiek közül a ´96-os Tatebolára, nem beszélve arról a gyöngyszemről (Alamina Badoubaden), amely a tavalyi Tamalán hallható.

Mory Kanténak ezt az oldalát azonban teljesen elhallgatja ez a Best of, vagyis: torzó. Árnyaltabban, elmélyültebben, ha úgy tetszik: több tisztelettel kellett volna hozzákezdeni. Hogy Kante legjobbjaiból egy ilyen lemezen is éppoly átfogó kép kerekedjen ki, mint amilyen a koncertjein szokott - s mint amilyenben remélhetőleg december 8-án is részünk lesz a Millenáris Teátrumban.

Marton László Távolodó

Barclay/Universal, 2002

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.