Visszhang: lemez

Leon Vynehall: Rare, For­ever

  • - minek -
  • 2021. május 5.

Zene

A brit elektronikus tánczene egyik legkarakteresebb alkotója (eredeti nevén: Topp Thomas Oliver) három év után immár a második, izgalmasan sokszínű lemezét készítette el a Ninja Tune kiadónál.

Elmondhatjuk, hogy egy újabb remekmívű album született a keze alatt, amely egyszerre épít hangulatteremtő készségére, az ambient (néha a trip-hop, sőt a jazz) felé elmozduló hangszobrászi talentumára és ösztönös táncoltató vénájára. A Rare, Forever egy füstös-karcos felütéssel indul (Ecce! Ego!), ám a hangmintákból összebarkácsolt átvezetés után máris egy rég bezárt klub kellős közepén találjuk magunkat, a sötétet pásztázó fényekben. A Mothra szinte ott folytatja, ahol Vynehall pár éve abbahagyta a lábak és törzsek mozgatását – hangulatos, hol sejtelmes, hol direkt lüktetés, kötelező, mégis váratlan csúcspontra kihegyezve. Az Alichea Vella Amor dobok nélkül is működik, finom metronomikus lüktetésével és tüneményes szaxofonfutamaival villámgyorsan szippant magába; a Snakeskin Has-Been című darab pedig az ütemek mellé némi borzongást is adagol. Ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy mennyire ügyesen kezeli, manipulálja Vynehall a kimintázott (és nem is csak énekelt) emberi hangokat, amelyeket hol bugyborékoló, hol zaklatottan lüktető ütemek sodornak magukkal. Az utolsó két darabban azután búcsút int a klubhangulatnak: szövegtöredékekkel átszőtt, lassú sodrású hangfolyamokkal teszi kerekké ezt az albumnyi időre szabott, mégis fordulatos történetet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.