Visszhang: lemez

Leon Vynehall: Rare, For­ever

  • - minek -
  • 2021. május 5.

Zene

A brit elektronikus tánczene egyik legkarakteresebb alkotója (eredeti nevén: Topp Thomas Oliver) három év után immár a második, izgalmasan sokszínű lemezét készítette el a Ninja Tune kiadónál.

Elmondhatjuk, hogy egy újabb remekmívű album született a keze alatt, amely egyszerre épít hangulatteremtő készségére, az ambient (néha a trip-hop, sőt a jazz) felé elmozduló hangszobrászi talentumára és ösztönös táncoltató vénájára. A Rare, Forever egy füstös-karcos felütéssel indul (Ecce! Ego!), ám a hangmintákból összebarkácsolt átvezetés után máris egy rég bezárt klub kellős közepén találjuk magunkat, a sötétet pásztázó fényekben. A Mothra szinte ott folytatja, ahol Vynehall pár éve abbahagyta a lábak és törzsek mozgatását – hangulatos, hol sejtelmes, hol direkt lüktetés, kötelező, mégis váratlan csúcspontra kihegyezve. Az Alichea Vella Amor dobok nélkül is működik, finom metronomikus lüktetésével és tüneményes szaxofonfutamaival villámgyorsan szippant magába; a Snakeskin Has-Been című darab pedig az ütemek mellé némi borzongást is adagol. Ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy mennyire ügyesen kezeli, manipulálja Vynehall a kimintázott (és nem is csak énekelt) emberi hangokat, amelyeket hol bugyborékoló, hol zaklatottan lüktető ütemek sodornak magukkal. Az utolsó két darabban azután búcsút int a klubhangulatnak: szövegtöredékekkel átszőtt, lassú sodrású hangfolyamokkal teszi kerekké ezt az albumnyi időre szabott, mégis fordulatos történetet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)