mi a kotta?

Ki biztosítana?

  • mi a kotta
  • 2021. május 5.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/18. hétre

„E ragyogó dirigens kitűnően ért ahhoz, hogy zenei gondolataimat híven szólaltassa meg, anélkül, hogy azokat egyénien színezett, önkényes interpretációval meghamisítaná. Mert a zenét megszólaltatni, nem pedig értelmezni kell. Ha az »interpretáció«, az »értelmezés« többet árulna el az előadó egyéniségéből, mint a zeneszerzőéből, akkor ugyan ki biztosítana afelől, hogy a művet valóban helyesen és önkényes változtatás nélkül adták elő? Az előadóművész igazi tudása abban mutatkozik meg, hogy felismeri-e: mi áll valójában a partitúrában, vagy pedig nyakasan olyasmi után kutat, amiről csak szeretné, hogy ott álljon. Ansermet az első típushoz tartozik: ez talán nagyságának igazi záloga. Ezt akkor ismertem föl igazán, amikor együtt átvettük A katona története partitúráját, mely kettőnk közt mind erősebb és bensőségesebb kötelékeket teremtett. Az előadás kiváló alkalmat adott, hogy megállapítsam: mily mértékben ura Ansermet a szorosabb értelemben vett technikai tudásnak. Művemet azóta sem hallottam oly tökéletes, minden tekintetben kielégítő előadásban.”

Az ötven éve elhunyt Igor Stravinsky, a karmester Ernest Ansermet-t méltatván, hajdan így válaszolta meg az előadó-művészet kulcskérdését: szembeötlően vitatható módon, hozzávetőleg a kismilliomodik frappírozó és ellentmondásos tételállítását kijátszva. Ami mármost A katona története minden tekintetben kielégítő előadását illeti, arra a jelek szerint immár valóban elkezdődő Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek első online koncertje teremt lehetőséget (május 7., fél nyolc). A fesztivál virtuális hangversenytermében ugyanis a szintén ragyogó dirigens, Riccardo Chailly és a Filarmonica della Scala együttese a Tavaszi áldozat és Bartók Román népi táncai mellett ezt a művet is megszólaltatják – alkalmasint értelmezik is. Másnap ugyanezen a platformon már Bázelt kapcsolják számunkra, ahonnan, ha nem is az eredetileg remélt Orlando lovagot, de Haydn Stabat materét ígéri számunkra René Jacobs és a Kammerorchester Basel (május 8., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.