Lemez

Leonard Bernstein – Ode an die Freiheit

Zene

A formátuma ugyan igencsak kilógna a mai mezőnyből, de mi tagadás, a jelenkor publicitásblöffjei nagyon is feküdnének Leonard Bernsteinnek. Bizony erről is tanúskodik annak az 1989-es legendás berlini Beethoven-koncertnek a harmincadik évfordulón most újra kiadott hang- és videófelvétele, ahol is a karmester jelentőségteljes gesztus gyanánt a „szabadság” szóra cserélte ki az Örömóda kulcsszavát. A berlini fal leomlását és egyáltalán a szabadság esztendejét ünneplő karácsonyi hangversenyen a IX. szimfóniát a szó szoros értelmében válogatott muzsikusok adták elő: New Yorktól Leningrádig összesen hat világhírű együttesből felkerekedve Bernstein invitálására. Aki persze nemcsak első osztályú médiamágnes volt, de többek közt nagy Beetho­ven-interpretátor is. Kevesebb mint tíz hónappal a halála előtt még mindig magával ragadó temperamentummal és érintetlen karizmával vezényelt, ami az ünnepi koncertnek és az azon közreműködő alkalmi formáció teljesítményének a mából visszatekintve is jelentőséget biztosít, egy nagy esemény légkörét érzékletessé téve. Visszahallgatva, vagyis csupán a hanganyag alapján mérlegelve már kevésbé szilárd ez a meggyőződésünk: különösen a zárótétel énekesi kvartettje tűnik kiegyenlítetlennek. Ott mintha a legjobb korszakát élő amerikai szoprán, June Anderson mindenki mást leárnyékolna, miközben az NDK-s szólista, Klaus König szívszorítóan provinciális tenormodorosságok birtokosaként mutatkozik be a nagyvilágnak és az utókornak.

Deutsche Grammophon CD+
DVD, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.