Lemez

Királyok voltunk

Green Day: Revolution Radio

  • Lang Ádám
  • 2016. november 13.

Zene

Vicces, hogy a Green Dayt pont azután iktatták be tavaly a Rock And Roll Hírességek Csarnokába, hogy kritikailag hatalmasat hasaltak Uno, Dos és Tré címmel illetett, háromlemezes dobásukkal, melynek rögtön a megjelenése után Billie Joe Armstrong frontembert rehabra kellett vinni.

Ezzel a trilógiával egyébként valami hasonló célja lehetett a zenekarnak, mint amikor az American Idiottal 2003-ban kiszínesítették és új szintre emelték az addig játszott egyszerű, lekerekített pop-punkjukat. Csak amíg akkor minden who-s és rockoperás-konceptlemezes áthallás bejött, addig a 2012-es trilógián az összes műfaji vagy attitűdbeli nyitás bénán sült el. Pedig ha a kínos momentumokat biztos kézzel kigyomlálták volna, akkor – a közel negyven számot úgy a harmadára húzva – igen jó, felszabadult lemez lehetett volna belőle az Idiotot követő, annak receptjét túlspilázó 21th Century Breakdown után.

Mindezek után talán nem meglepő, hogy a Revolution Radio olyan karrierösszegzés lett, amelyen a zenekar nem feszegeti a határait, hanem visszanyúl a legjobb pillanataihoz. Itt vannak tehát a korai időszak pár akkordos, fogós darabjai és az American Idiot komplexebb dalstruktúrái is, tematikailag pedig Billie Joe utóbbi nehéz évei, a korai idők iránti nosztalgia és a zavaros politikai helyzet adják a fő témákat. A nyitó Somewhere Now rockoperás építkezéssel előadott vallomás, a Bang Bang feszes punkjában egy figyelemre vágyó öngyilkos merénylő bőrébe bújik a narrátor, majd a második kislemeznek kiválasztott, slágeres Revolution Radióval folytatódik az aktuálpolitizálás. Aztán a giccses Outlawsszal megkezdődik az időutazás abba a korba, amikor még ők voltak az „örök fiatalok”. Igazából ezután indul be a lemez: a Billie Joe feleségének írt Young­blood és a Bouncing Off The Wall elsőre megragadnak, míg a Still Breathingben simán benne van, hogy akkora sláger legyen, mint a Boulevard Of Broken Dreams volt. Ez a szám ráadásul annyiból is kulcsfontosságú, hogy a narrátor magánéleti zűrjei itt érnek össze metaforikusan a közéleti bonyodalmakkal. A lemez végére aztán visszatérünk a jelenbe, s előbb kisebb katarzisként a lemez témáit összefűző, többtételes Forever Now érkezik, végül pedig azzal az Ordinary Worlddel zárul a lemez, amelyet az azonos című filmhez írtak – ez azzal játszik el, hogy mi lett volna Billie Joe-val, ha sohasem fut be a zenekara.

A Revolution Radio azzal együtt, hogy nem hoz semmi újat, egyértelműen a Green Day legjobb (és leginkább önazonos) lemeze az American Idiot óta, amely ugyebár 13 éve jelent meg, a befutásukat meghozó Dookie pedig már 22 éves az idén: mondhatjuk tehát úgy is, hogy visszatértek.

Warner, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?