mi a kotta?

Mákszemnyi sem

  • mi a kotta
  • 2018. november 18.

Zene

„Liszt teljes két hétig időzött nálunk Lipcsében és óriási felfordulást okozott, a szónak mind üdvös, mind káros értelmében. Alapjában véve őt igen jó és szívélyes embernek tartottam, remek művésznek. Kétségtelen, hogy valamennyi ma élő zongoraművész között ő az első, de Thalberg nyugalmának és önfegyelmének is vannak előnyei… Liszt ujjai páratlanul hajlékonyak és egymástól függetlenül a legváltozatosabb külön árnyalatokra képesek; muzikalitásával messze felülmúlja minden vetélytársát… Sajnos, Liszt itteni viselkedése nem tetszett a mi közönségünknek, és a feszült helyzet mindkét fél hibájából csak még jobban kiéleződött. Ördög vigye a nyárspolgárokat, akik a magas belépti díjak miatt zúgolódva, mérgüket ilyen derék legényen tombolták ki, nehogy ő itt közöttünk túlságosan jól érezze magát! No de másrészt: az ő visszavágó újságcikkei! – Valósággal záporoztak ezekre a nyilatkozatok és ellen­nyilatkozatok, kritikák és vádaskodások, holott mindezekből egy mákszemnyi sem tartozott a muzsikára.”

Liszt Ferenc 1840-es lipcsei időzésének, vagyis ott esedékes turnéfellépéseinek viharos kísérőjelenségeiről Mendelssohn számolt be ekképp az édesanyjának írott levelében, s ezzel már meg is említettük az elkövetkező napok koncertjeinek két főszereplőjét. Szombaton ugyanis Liszt-napot ünnepel az alapítójára méltán büszke (Régi) Zeneakadémia, s a már előző este meginduló koncertsorozatot a nagy tehetségű  Borbély László valósággal virtuózt próbáló zongoraprogramja fogja beszegni (Régi Zeneakadémia, október 20., hét óra). Ami pedig Mendelssohnt illeti, nos, tőle az egyik főműve, az  Éliás oratórium szólal majd meg  Vashegyi György és együttesei előadásában, többek közt  Pasztircsák Polina énekesi közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, október 26., fél nyolc). S mivel a cím a máskor inkább Illés néven emlegetett ószövetségi prófétát takarja, az „elragadtatás” már eleve biztosítottnak tekinthető.

Vonatkozó bibliai szöveghely nélkül, ám az elragadtatás hasonló garanciájával csábít Philippe Herreweghe szombati Mozart-koncertje is, ahol is két együttese, a Collegium Vocale Gent és az Orchestre des Champs-Élysées – a Jupiter-szimfónia nyomában – a Requiem előadásával készül az említett attrakcióra (Zeneakadémia, október 20., fél nyolc). És a Liszt Ferenc téren mindemellett még egy nagy dobásra készülnek ezen az estén, hiszen a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében két kamaraopera bemutatója vár reánk. A Trouble in Tahiti Leonard Bernsteintől és a Római láz Fekete Gyulától: a két egyfelvonásos előadásában többek közt Szabóki TündeMeláth Andrea és Bakonyi Marcell föllépését jelezve – szerencsénkre vasárnap is (Solti Terem, október 20. és 21., hét óra).

És végezetül jöjjön még egy páros csoda: a Duo Koroliov! Jövő csütörtökön újra Pesten ül majd zongorához Jevgenyij Koroljov, valamint felesége, Ljupka Hadzigeorgieva, hogy összecsiszolt párosuk előbb Bachot, Schubertet, majd merész váltással Stravinsky Tavaszi áldozatát játssza el nekünk (Zeneakadémia, október 25., fél nyolc).

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.