Úgy húsz év késéssel szokott hozzánk eljutni minden. Most azonban egy up to date fesztivált sikerült összehoznia a Privat Music Productions nevű - mint a nevéből is következik -kis magáncégnek. Lesznek itt első vonalbéli sztárok, a New York-i klubélet kult- (nálunk még talán kevésbé ismert) zenekarai és a helyi mainstream, plusz Lajkó Félix, a mai magyar kultfigura.
Az első nap programját (július 11., Budapest Sportcsarnok) Szakcsi Lakatos Béla szólója vezeti be, aztán a Take 4 nevű formáció (Tomsits, Babos, Pege, Kőszegi) segíti ráhangolódni a nagyérdeműt a sztárparádéra, mely Herbie Hancock All Stars néven tiszteli meg kis hazánkat. Hancock a jazzvilág egyik markáns kaméleonja, mindig pontosan ott van, amerről a szél fúj. A hatvanas években Miles Davis zenekarában tűnt föl, aztán a hetvenes évek egyik legbefolyásosabb jazzrock-együttesét vezette, ahonnan egyenes út vezetett a Headhunters című albumhoz, ami óriási sikereket ért el a diszkópiacon. Említésre méltók a filmzenéi, hogy csak a Nagyítás címűt említsem, ami örök érvényű, nem utolsósorban Antonioni mester közreműködése okán.
Az aktuális zenekara és az evvel felvett új CD, a New Standards a populáris témák és a jazz hangzásvilágának egyesítésére tesz kísérletet. Lennon-McCartney-, Stevie Wonder-, Peter Gabriel-, Simon-Garfunkel-, Sade-, Prince-, Kurt Cobain-számokat ültet át a mainstream jazz nyelvére, magas szakmai színvonalon. A CD-n időnként felbukkanó vonósok szerencsére a pesti koncerten nem lesznek jelen. A csapat minden jazzsznob igényét kielégíti, Michael Brecker szaxofonozik, John Scofield gitározik, Dave Holland bőgőzik, Jack DeJohnette dobol és Don Alias játszik ütőhangszereken. Közülük Michael Breckeren kívül mind játszott hosszabb-rövidebb ideig Miles Davisszel. A ritmusszekciót külön kiemelném, és Dave Holland tényleg nagy zenész.
A második nap (július 12., Petőfi Csarnok) nyitó együttese a Group 9:30, egy fiatal magyar jazzrock-csapat, akiknek most jelenik meg az első CD-jük, őket a Lajkó Félix Band követi, akik ha jó passzban lesznek, az egész rendezvény csúcspontja lehetnek. Horváth Lajos óta nem volt ilyen hegedűsünk, de Félix nemcsak nagy zenész, hanem olyan zenei nyelvet talált ki, ami egyesíti a Balkánt, Bartókot, a cigányzenét és a jazzt, és valami teljesen eredeti, hiteles hangon szólal meg.
A New York-i szcénát elsőként a Deborah Harry and The Jazz Passengers képviseli. A Jazz Passengers nevű laza formációt a nyolcvanas évek végén alakította Roy Nathanson szaxofonos és Curtis Fowlkes harsonás. A Big Apple Circusban játszottak együtt, később csatlakoztak a Lounge Lizardshoz, ahol ez idő tájt E. J. Rodriguez dobolt. Hármójukhoz társult Bill Ware vibrafonos és Bradly Jones bőgős, amivel létrejött a "Passengers sound". Az In Love című, sorrendben a hatodik albumukon jól ismert, híres énekesek egész sora szerepel. Utolsó lemezükre (Individually Twisted) már csak Deborah Harry maradt, aki korábban Blondie néven popdíva volt, és számos filmben is játszott. Még egy új tag van, Bob Thomas hegedűs.
A Passengers egyfajta zenei komédiát csinál, a zenekar szellemi elődei közé tartozik Frank Zappa vagy a Carla Bley Band, bár az utóbbi lemezeken egyre több a lírai elem, nem utolsósorban az énekesek hatására. A New York-i modern zenék fellegvára, a Knitting Factory a törzshelyük, és a fennállásuk nyolc éve alatt teljesen egyéni arculatot sikerült kialakítaniuk. Nekem a csapatból a kedvencem Curtis Fowlkes, aki kiváló harsonás, lásd Bill Frisell vagy Don Byron albumait, és mellékesen a Passengersben énekel is.
A Groove Collective, a záró zenekar, fergeteges bulit ígér. A 1990-ben alakult társaság kezdetben egy Giant Step nevű táncklubban működött. Az alapító Richard Worth fuvolás és Gordon "Nappy G" Clay ütőhangszeres, kiegészülve Itaal Shur billentyűssel, Genji Sirasi dobossal, Jonathan Maron bőgőssel bejátszották magukat a New York-i szubkultúra főáramába. Olyannyira, hogy az emeleti jazzklubból is kezdtek lejárni a zenészek, nem csak hallgatni, zenélni is. Aztán ottragadtak, mint Bill Ware vibrafonos, a Jazz Passengers tagja, Jay Rodriguez szaxofonos, Josh Roseman harsonás, Fabio Morgena trombitás vagy az ütőhangszeres Chris Theberge. Az így kikerekedett Groove Collective elmozdult a Giant Step klub szintjéről, szalonképessé vált, repertoárja kibővült, és nemsokára elkészíthették az első albumukat is. A zenekar azóta sikert sikerre halmoz, legutóbbi lemezüket We The People címen az Impulse! nevű - egyik legpatinásabb - lemezcég adta ki.
Acid jazz karibi ritmusokkal, Osibisa és Manu Dibango, hip-hop és funky, szóval igazi fesztiválzáró program, még a kidobóemberek is táncolni fognak.
C. K. G.
