Mona és Tamsin egymás ellentétei. Mona munkásosztálybeli, dühös és kiszolgáltatott. Tamsin gazdag, cinikus és hidegfejű. Mégis, talán utolsó nem felnőtt nyaruk egymás karjába löki őket. Nem leszbikusok - legtermészetesebb serdülőösztöneiknek engednek utat, gonoszkodnak, tombolnak és szerelmeskednek. Játszanak, a pillanat abszolút komolyságával. Van valami igazi újhullámos ebben a könnyedségben: menekülnek féktelenül, lobogó hajjal.
A harmadik nagyszerű karakter Mona bátyja. Phil a film elején hirtelen bezárja a kocsmát, s megtér azonmód. Aminek egyenes következménye, hogy a falu immár nem a munka után jóleső sörök, hanem az imakönyvek felett tölti "szabad" idejét. Jobb innen lelépni... S a bajok itt kezdődnek el - a gyermekkor pedig a nyárral együtt itt ér véget -, mert Mona komolyan veszi az egyetlennek hitt kiugrási lehetőséget. "Szeretem. ' is engem. El fogunk menni és soha nem jövünk vissza" - hajtogatja. Persze nem megy sehova. A poétikus kilátástalanság filmjében győz az igazság.
A Budapest Film bemutatója
