Lemez

36 év múlva

The Boomtown Rats: Citizens of Boomtown

  • - legát -
  • 2020. május 9.

Zene

Bob Geldof legnagyobb sikere 1985-ben a Live Aid szervezése volt, de arra már csak a nagyon öregek emlékeznek, hogy a hetvenes évek végén, a The Boomtown Rats együttes élén aratta első sikereit.

A zenekar 1977–1984 között hat lemezt adott ki, hogy aztán majd’ három évtizeden át legfeljebb az ilyen-olyan retró válogatásokban bukkanjon fel a nevük, leginkább az I Don’t Like Mondays című slágerük mellett. De 2013-ban teljesen váratlanul koncertezni kezdtek, sőt egy új számot is kiadtak… Ez lehetett a rákészülés, mivel most meg egy új lemezzel jöttek elő.

Már az is figyelemre méltó, hogy a Citizens of Boomtown megjelenésére 36 év múltán került sor, de ennél is jobb, hogy a Trash Glam Baby című nyitószám simán elfért volt a zenekar 1977-es cím nélküli bemutatkozó albumán. A punkrockos felütés a Sweet Thingsben folytatódik, bár ez a szám már a The Troggs 1966-os klasszikusával (Wild Thing) együtt idézi elsősorban a Madness dallamvilágát és a Clash hangszerelését. A Monster Monkeysban már egyértelműen a hatvanas évek felé billen a mérleg: a számot a fiatal Van Morrison is énekelhetné, és a továbbiakban is azokon a „régi időkön” van a hangsúly, amelyek már az ifjú Geldoféknak is az volt: egy kis rockabilly, egy kis folk, még a Slade prolirockja is előkerül.

A gyerekszobából a Passing Through című szám szabadít ki: itt a Coldplayt keresztezik a Pulppal, a szintetizátorok dominálta Get a Grip meg olyan, mintha Mick Jagger a Bronski Beattel kooperált volna. Afféle bónuszként az említett 2013-as „új dalt” a The Boomtown Ratset tették meg zárószámnak, ami kocsmarock éppúgy lehet, mint fociultrák indulója.

Noha a Citizens of Boomtown igencsak híján van az eredeti hangoknak, mégsem kudarc vagy csalódás. Kellemes, tét nélküli hallgatnivaló, ami tartalma ellenére sem úgy szól, mintha holmi nosztalgiarádióból engedték volna szabadjára. Különben meg, mi többet várhatnánk 36 év után egy jelentősnek soha nem mondható együttestől?

BMG, 2020

 

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.