Megyen a hegyen lóháton (Jan Kounen: Blueberry - A fejvadász

  • -hungler-
  • 2005. április 28.

Zene

A cím igencsak becsapós - a vadnyugaton játszódó francia kult-képregénynek nem sok köze van e mozgóképhez, hacsak annyi nem, hogy inspirációul szolgált hozzá.

Azoknak, akik egy hagyományosnak tekinthető comicsadaptációt várnak, el kell mondjam: sem a tetők között repkedő lasztexrucis szuperhíró, sem a világot fenyegető globális katasztrófa nem szerepel a moziban, akad benne viszont a lován a lemenő nap fényében baktató Vincent Cassel, egy jobb napokat és filmeket látott Juliette Lewis, számos sámándal és indián népszokás, valamint pszichedélikus látomás a bensőnket uraló sötét erőkről.

A koncepció távirati stílusban ennyi volna - a Dobermann című filmjével komoly rajongótábort szerző, Párizsban élő és tevékenykedő holland származású rendező, Jan Kounen munkásságára jelentős hatást gyakorolhatott a Peruban és Mexikóban eltöltött tanulmányidő; filmjéből egyértelműen kiderül, hogy mind a Nagy Szellemmel, mind pedig a Földanyával találkozhatott.

Nem is volna baj ezzel, ha a cím nem egy képregény-feldolgozást sejtetne, ám a Blueberry Kounen-féle értelmezése sokkal közelebb áll a beatirodalomhoz és a fantasyhoz, mint az eredeti műhöz. A konfliktus, mely szerint a hegyek között zakatoló rézbőrűek ősi kincseket vigyáznak, amiket a gaz sápadt arcú banditák el akarnak tőlük orozni, lényegében elhanyagolható ahhoz a benső utazáshoz képest, melynek során hősünk lelke démonjaival szembesül.

A helyi seriffként tevékenykedő Vincent Cassel mindig is a két világ, a fehér ember és a természeti népek határmezsgyéjén mozgott - a kincsvadászok utáni nyomozás kiváló apropót szolgáltat végre, hogy bevegye magát a hegyekbe, és a kisnagy emberek kotyvalékainak köszönhetően megtapasztalja, milyen is a tudattalanja.

Mint az a komputer animálta látványból kiderül: sötét, zavaros és hosszú csápjai vannak. Javaslom: felejtsük el gyorsan Jan Kounen moziját, és bízzunk abban, hogy a rendező, miután feltárta lelke sötét bugyrait, csakhamar visszatalál a szuperegójához és a Dobermannban ábrázolt kutyavilághoz.

A Best Hollywood bemutatója

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.