Megyen a hegyen lóháton (Jan Kounen: Blueberry - A fejvadász

  • -hungler-
  • 2005. április 28.

Zene

A cím igencsak becsapós - a vadnyugaton játszódó francia kult-képregénynek nem sok köze van e mozgóképhez, hacsak annyi nem, hogy inspirációul szolgált hozzá.

Azoknak, akik egy hagyományosnak tekinthető comicsadaptációt várnak, el kell mondjam: sem a tetők között repkedő lasztexrucis szuperhíró, sem a világot fenyegető globális katasztrófa nem szerepel a moziban, akad benne viszont a lován a lemenő nap fényében baktató Vincent Cassel, egy jobb napokat és filmeket látott Juliette Lewis, számos sámándal és indián népszokás, valamint pszichedélikus látomás a bensőnket uraló sötét erőkről.

A koncepció távirati stílusban ennyi volna - a Dobermann című filmjével komoly rajongótábort szerző, Párizsban élő és tevékenykedő holland származású rendező, Jan Kounen munkásságára jelentős hatást gyakorolhatott a Peruban és Mexikóban eltöltött tanulmányidő; filmjéből egyértelműen kiderül, hogy mind a Nagy Szellemmel, mind pedig a Földanyával találkozhatott.

Nem is volna baj ezzel, ha a cím nem egy képregény-feldolgozást sejtetne, ám a Blueberry Kounen-féle értelmezése sokkal közelebb áll a beatirodalomhoz és a fantasyhoz, mint az eredeti műhöz. A konfliktus, mely szerint a hegyek között zakatoló rézbőrűek ősi kincseket vigyáznak, amiket a gaz sápadt arcú banditák el akarnak tőlük orozni, lényegében elhanyagolható ahhoz a benső utazáshoz képest, melynek során hősünk lelke démonjaival szembesül.

A helyi seriffként tevékenykedő Vincent Cassel mindig is a két világ, a fehér ember és a természeti népek határmezsgyéjén mozgott - a kincsvadászok utáni nyomozás kiváló apropót szolgáltat végre, hogy bevegye magát a hegyekbe, és a kisnagy emberek kotyvalékainak köszönhetően megtapasztalja, milyen is a tudattalanja.

Mint az a komputer animálta látványból kiderül: sötét, zavaros és hosszú csápjai vannak. Javaslom: felejtsük el gyorsan Jan Kounen moziját, és bízzunk abban, hogy a rendező, miután feltárta lelke sötét bugyrait, csakhamar visszatalál a szuperegójához és a Dobermannban ábrázolt kutyavilághoz.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.