Megyen a hegyen lóháton (Jan Kounen: Blueberry - A fejvadász

  • -hungler-
  • 2005. április 28.

Zene

A cím igencsak becsapós - a vadnyugaton játszódó francia kult-képregénynek nem sok köze van e mozgóképhez, hacsak annyi nem, hogy inspirációul szolgált hozzá.

Azoknak, akik egy hagyományosnak tekinthető comicsadaptációt várnak, el kell mondjam: sem a tetők között repkedő lasztexrucis szuperhíró, sem a világot fenyegető globális katasztrófa nem szerepel a moziban, akad benne viszont a lován a lemenő nap fényében baktató Vincent Cassel, egy jobb napokat és filmeket látott Juliette Lewis, számos sámándal és indián népszokás, valamint pszichedélikus látomás a bensőnket uraló sötét erőkről.

A koncepció távirati stílusban ennyi volna - a Dobermann című filmjével komoly rajongótábort szerző, Párizsban élő és tevékenykedő holland származású rendező, Jan Kounen munkásságára jelentős hatást gyakorolhatott a Peruban és Mexikóban eltöltött tanulmányidő; filmjéből egyértelműen kiderül, hogy mind a Nagy Szellemmel, mind pedig a Földanyával találkozhatott.

Nem is volna baj ezzel, ha a cím nem egy képregény-feldolgozást sejtetne, ám a Blueberry Kounen-féle értelmezése sokkal közelebb áll a beatirodalomhoz és a fantasyhoz, mint az eredeti műhöz. A konfliktus, mely szerint a hegyek között zakatoló rézbőrűek ősi kincseket vigyáznak, amiket a gaz sápadt arcú banditák el akarnak tőlük orozni, lényegében elhanyagolható ahhoz a benső utazáshoz képest, melynek során hősünk lelke démonjaival szembesül.

A helyi seriffként tevékenykedő Vincent Cassel mindig is a két világ, a fehér ember és a természeti népek határmezsgyéjén mozgott - a kincsvadászok utáni nyomozás kiváló apropót szolgáltat végre, hogy bevegye magát a hegyekbe, és a kisnagy emberek kotyvalékainak köszönhetően megtapasztalja, milyen is a tudattalanja.

Mint az a komputer animálta látványból kiderül: sötét, zavaros és hosszú csápjai vannak. Javaslom: felejtsük el gyorsan Jan Kounen moziját, és bízzunk abban, hogy a rendező, miután feltárta lelke sötét bugyrait, csakhamar visszatalál a szuperegójához és a Dobermannban ábrázolt kutyavilághoz.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.