Mélyalvás - Red Hot Chili Peppers: The Getaway

  • G. A.
  • 2016. augusztus 12.

Zene

Hamarosan Budapestre jön a Chili - ez jó. Az új lemezük sajnos egyáltalán nem az. Kritika.

Másnapos, fáradt, kiégett, ám mégsem unalmas lemezekre ismerünk példát a rocktörténetből: Iggy Pop negyven éve máig maradandót alkotott ebben a sárgás­szürke hangulatban (Kill City, 1977), később pedig az Urge Overkillnek vagy a Dinosaur Jr-nak is összejött, és a sor, ha csak nagyon röviden is, még folytatható volna.

A Red Hot Chili új – immár, jézusom, a tizenegyedik – lemeze kezdetben éppen egy újabb ilyen állomásnak mutatja magát: a címadó és a Dark Necessities nyarak végébe álmodott, inkább bágyadt, mint kábult, downtempósan repetitív, a gitárokat és a zongorát pettyezve használó, furcsa, de rokonszenves popzenéje nem tagadja meg a zenekar (közel)múltját, és teljesen máshogy szól, mint nagyjából bármi ma a rádióban. Ez a két szám a lehető leghelyesebbnek mutatja a döntést, hogy a zenekar huszonöt év után producert váltott (Rick Rubin távozott, Danger Mouse érkezett), és a stúdióban összeimprovizált tételeket adta ki inkább az elmúlt évek során kidolgozott számok helyett.

false

Talán túlzás volna azt mondani, hogy de ezen túl aztán semmi nem stimmel a lemezen, mert ha nagyon keressük, találunk még egy-két figyelemre méltó villanást (a záró Dream Of A Samurai beborult fortyogásában például van kraft), de nagyon azért nem esnénk túlzásba. Egyrészt a Get­away összességében mégsem hoz lényegi újdonságokat a Californication óta kiadott lemezekhez képest, az akkor újra kitalált, nyugisabb, hippisebb, lötyögősebb-melankolikusabb Chili-hangzást pedig (így, ötödjére) képtelenek a zenészek legalább a saját maguk számára izgalmassá tenni.

De még ennél is rosszabb, amikor eszükbe jut, hogy a Red Hot Chili Peppers valaha pörgős funk-rockot játszott, mert a Go Robot bátortalan diszkófunkja vagy a húzósabbnak szánt, és az aneszteziológusoknak kitalált lassúk szomszédságában kétségtelenül elevennek mutatkozó, de amúgy meglehetősen vértelen Detroit csak arra jó, hogy mélyen megsértse a zenekar régi híveit. Az öt évvel ezelőtti, teljes (e mostaninál teljesebb) kudarcként jellemezhető I’m With Youhoz képest annyi előrelépés azért mindenképp történt, hogy az akkor belépő Josh Klinghoffer jól hallhatóan megtalálta végre gitárhangjai helyét a hangzó egészben.
A Getawayt ez sem menti meg, de az őszi budapesti koncertekig azért fenntartja a reményt.

Warner, 2016


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.