A magas életkor önmagában nem érték, és nem is érdem. Az teszi értékké és érdemmé, ha valaki tudja, mit kezdjen idős éveivel. Ha képes tartalommal, derűvel, kreativitással megtölteni az élet alkonyát, azt az időszakot, amelyben sokan már csak letargikusan vegetálnak. Menahem Pressler, a magdeburgi születésű, német-zsidó zongoraművész, aki 1939-ben előbb Palesztinába menekült a nácik elől, majd az ötvenes években amerikaivá lett, ma a 95. életévében jár, és elmondhatjuk róla, hogy csodálatos öregkora van. Több mint fél évszázadon át – 1955-ös alapításától egészen 2008-as megszűnéséig – tagja volt minden idők egyik legnagyszerűbb klasszikus zenei kamaraegyüttesének, a Beaux Arts Triónak. Ő volt az egyetlen állandó tag, a trió lelke, a többiek cserélődtek, de amikor az együttes megszűnt, Pressler 85 évesen új életet kezdett: felépítette szólistakarrierjét.
Szólóesteken lép fel, versenyműveket játszik – és lemezeket készít. Legújabb CD-jén a legnehezebb, legérzékenyebb repertoárból, Debussy, Fauré és Ravel kifinomult technikát, árnyalt billentést, rugalmas ujjakat megkövetelő, többnyire igen kedvelt zongoradarabjaiból játszik poétikus válogatást, Clair de Lune (Holdfény) címmel. Előadásmódjában azt érhetjük tetten, ami őt magát is egy életen át jellemezte: erőszakmentességet, rácsodálkozást, költészetet, könnyed találékonyságot. Kifinomult színek, rugalmasság, lélegző frazeálás – csupa felfedezés, csupa bizakodó derű ez a muzsikálás: matuzsálem kori remeklés.
Deutsche Grammophon, 2018
