Zene

Azt hihetnénk, ez csak művésznév lehet, de nem: valódi és természetes, mint zenéjétől a térdhajlatát verdeső copfjáig minden Lila Downs körül.

A vastag, cukros napfényben csak úgy tocsogott még a Nagyszínpad homokkal felhintett, mintegy strandosított vidéke, amikor Glen Matlock a Sziget első, szerdai napján a Pretty Vacanttel tolatni kezdett a múlt felé.

A sztárbiográfia-írás nem kis biznisz, remek kenyérkereseti lehetőség: hivatalos, félhivatalos és nem hivatalos életrajzoktól hemzsegnek a könyvesboltok, hitelesség terén azonban a legtöbbjüktől alig telik többre az egykori szomszédok, alkalmi ismerősök megszólaltatásánál, illetve a már amúgy is jól ismert történetek felvizezésénél.

Jó karban lévő, tájékozott, barátai által szellemesnek mondott filmszatíra keresi igényes közönségét.

Július 28. táján megírták az újságok, hogy szakértők szerint "az idei az elmúlt öt év legzökkenőmentesebb aratása". Ebben az időben nyílt kiállításunk is, mely ugyan nem ezt az örvendetes hírt köszöntötte, de mégis reflektált - közvetve - a Péter-Pál-nappal kezdődő nagy performanszra, s meghitt, egyszersmind korszerűsített hagyományőrzéssel metaforizálta stilárisan önmagát. "

"Egy monarchikum története" - olvassuk a Kálmán Imre örökzöldjét tárgyazó gusztusos kötet alcímét, s a frappáns terminológiai újítás nemcsak mosolyt fakaszt, de várakozásainkat is jócskán felcsigázza.

Nyolc kis kritika

Az ambient és a metál fúziós energiáiból táplálkozó zenekarok a kezdeti együtthaladás után szétszéledni látszanak, gyökereik újabb lehetőségeit kutatva. Persze szigorúan csak zenei és metaforikus értelemben.

A napokban újra megnéztem azt az Iggy Pop-koncertfilmet, amelyben megőrjítette a párizsi Olympiát. Kiss My Blood a címe, DVD-n nálunk is kapható, és '91-et írtunk, amikor a rendező Tim Pope-nak látszólag eszköztelenül, egy "szimpla" koncertfilmben tökre sikerült megmutatni Iggy savát, borsát, mítoszát.

Az alternatív valóságok közül, melyek a mozi segítségével viszonylag gyorsan és olcsón elérhetők, a kisvárosi idill az egyik legnépszerűbb, s egyben legidegesítőbb célállomás.

Tarantino a Kill Billben már megmutatta, mi a különbség az ölés (tömegkulturális reprezentációjának) keleti és nyugati módozatai között.

Az 1941-ben született, 1979-ben Amerikába emigrált, 1990-ben New Yorkban meghalt író meglehetősen ismert nálunk is, immár a harmadik magyar kötetét vehetjük kézbe.

Az író legnagyobb hazai rajongói sem gondolhatták komolyan, hogy a legutóbbi hökkenet, az újorosz íróikon szerelmes regénye (A Metamor Szent Könyve) ilyen gyorsan überelhető.

Vajon mennyire meghatározó, hogy ki mikor indul el a költői pályán? Manapság húsz-egynéhány évesen adják ki a költők első kötetüket, mert ugyan a Wunderkindek ideje lejárt, de az 1973-ban született Kiss Judit Ágnes első kötetét lapozgatva örömmel állapíthatjuk meg, hogy egy igazi Wunderfrau könyvét tartjuk kezünkben.