Önmaga smasszerja - Szergej Dovlatov: A zóna - A bőrönd (könyv)

  • - banza -
  • 2006. augusztus 10.

Zene

Az 1941-ben született, 1979-ben Amerikába emigrált, 1990-ben New Yorkban meghalt író meglehetősen ismert nálunk is, immár a harmadik magyar kötetét vehetjük kézbe.

Az 1941-ben született, 1979-ben Amerikába emigrált, 1990-ben New Yorkban meghalt író meglehetősen ismert nálunk is, immár a harmadik magyar kötetét vehetjük kézbe. Mint Dovlatov többi műve, erősen önéletrajzi ihletésű mindkét darab; az elsőben a hatvanas évek közepén szerzett rettenetes élményeit írta meg, amikor több köztörvényes lágerban smasszerként dolgozott, a második szöveg visszatekintés: az Amerikába kihozott szovjet emigrációs bőrönd szerény tartalmát ismerteti novellaciklusba foglalva.

A zóna (fordította Goretity József) a jelentősebb mű, ráadásul felépítése is ravasz; ha már bőröndről esett szó, akkor ez dupla fenekű. Mert a még szovjet földön írt rövid történetek csak töredékesen (és szerfölött kalandos úton, olykor mikrofilmen, bizonyos hölgyek bizonyos nyílásaiba rejtve) jutottak el az íróhoz New Yorkba, így az eredeti, erősen fragmentális szövegeket az amerikai kiadóhoz 1982-ben írt levelek és kommentárok teszik teljesebbé. Az alapélményt így írja le Dovlatov: "Meggyőződtem róla, hogy ostobaság az embereket rosszakra és jókra felosztani. Ugyanúgy, mint kommunistákra és pártonkívüliekre. Vagy gonosztevőkre és szentekre. Sőt mi több, férfiakra és nőkre. Az ember a felismerhetetlenségig megváltozik a körülmények hatására. A lágerben különösen."

Ez csak a kommentár, melynek vulgáris determinizmusa persze vitatható. De maga az ábrázolás nem hagy kétséget az élmény hitelességéről. Hiszen itt barátok rántanak egymásra fegyvert, az árulás néha valami aprócska előny megszerzéséért történik, és voltaképpen minden kiszámíthatatlan. És persze a helyzet történelmileg meghatározott. Mert itt a másik fontos tapasztalat: "A láger meglehetősen pontosan modellálja az államot. És különösen a szovjet államot. A lágerban megvan a proletárdiktatúra (a szabályzat), a nép (az elítéltek) és a rendőrség (a smasszerek). Ott is van pártapparátus, kultúra, ipar." Vagyis a szovjet helyzet az, mely meghatározza az emberek tetteit. És ebben a helyzetben alig felismerhető a különbség rab és fegyőr között. Dovlatov hazugnak tartja a Dosztojevszkij, Tolsztoj által olyannyira felmagasztosított fegyenc alakját - a zónában mindenki megalázott és megszomorított: "Még kinézni is egyformán néztünk ki. Ugyanúgy nullás géppel nyírtak bennünket. (...) Nagyon hasonlóak voltunk, sőt mi több, helyettesíthetők egymással. Szinte bármelyik elítélt alkalmas lett volna lágerőrnek. Szinte bármelyik lágerőr rászolgált a börtönre." Így az elbeszélő mintegy önmaga smasszerjává válik, és ennél kevés keserűbb tapasztalat szerezhető. A rács két oldalán élők közti egység tökéletes: az októberi forradalom évfordulójára írt, a rabok által előadott nyúlósan hazug, Lenint és Dzerzsinszkijt dicsőítő dráma előadása végén rab és smasszer egyformán őszintén üvölti az Internacionálét: "Hirtelen fájdalmasan öszszeszorult a torkom. Először éreztem magam különös, képtelen országom szerves részének."

A bőrönd (fordította Szőke Katalin) keserű szatírjáték mindehhez. Röhögünk, de görcsös szájjal, New Yorkban. Az utolsó mondat: "Ez az a Dovlatov, akinek nincs kocsija!"

Európa Könyvkiadó, 2006, 384 oldal, 2600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.