Zene

Anagy öregek, köszönik, jól vannak. A hatvanas évek mérhetetlen progressziója által felszínre került dinoszauruszok ma élő példányai még mindig a topon vannak. Steve Lacy mellett elég, ha csak Archie Sheppet említem, akit élőben is megcsodálhattunk az utóbbi időben néhányszor Magyarországon. John Coltrane holdudvarának másik túlélője Pharoah Sanders, aki tavaly októberben múlt hatvanéves, ma is igen aktív, sokoldalú, friss és üde. Nagydarab, ősz szakállú fekete ember - ilyennek képzelek el egy zulu herceget.

Egy újszülöttnek minden Cseh Tamás új, reméljük. Különben mi is magyarázhatná ez újabb, élete és pályája körül motozó darab, videoparlandó létjogosultságát. Az, hogy az énekes érdekes harminc éve egyfolytában, vizsgált esetünkben aligha lehetett szempont, hiszen kevéske nagy ember mamuszban-jellegű, határozottan magántermészetű közlésen túl most semmi olyat meg nem tudhatunk, amit eddig ne hallhattunk volna. Könyvek, szöveggyűjtemények, tanulmányok, újságcikkek igyekeztek már a lehető legszélesebb publikum számára közel hozni mindazt, ami a dalokban, dalok mögött, mellett van. Ezen publikációk zöme nagyon is érthető okokból fogant. Cseh Tamás ugyanis nemzeti kincs. Múlt század végi kultúránk egy olyan jellegzetessége, amitől még mindig várhatunk valamit. E várakozás hiánya nem róható fel e műalkotás készítőinek sem (a befejezés során egy új, eddig még sose hallott, 1999-es dalt énekel Cseh T.), így még kevésbé magyarázható a megvalósítás.

Ha egy kortárs műnek már a címében is benne van a dugás, azt határozott elutasítással szokás kezelni a magyar kőszínházi berkekben. A Shopping and Fucking című, kilencvenhat óta egyébként már nemzetközi sikereket aratott, korfestő kortárs brit dráma sorsa ezért törvényszerűen az volt, hogy egy független, hontalan társulat vigye a poklot jelentő deszkákra.

Kacsóh Pongrác-Heltai Jenő: János vitéz

A drogkérdés az a társadalmi probléma, amely képes még a magyar rendőrséget is differenciált gondolkodásra késztetni. Bár a kényszeríteni ide illőbb kifejezés volna, nyilván nem egyszerű a Btk. utasítására gyakorolni az empátiát. Jogalkotásunk szerencsére bölcsebb végrehajtó szervénél, így azt legalább annyira korlátozza, mint az állampolgárokat. Ugyanaz a szervezet, amely nappal függőket segítő és preventív programokat támogat, este elküldi tagjait fogyasztók lábát terpeszbe rúgni. Rendőrnek lenni se lehet könnyű (köztünk szólva: ne is legyen).

- "Honnét kerül ez a sok mocsok a zenédbe, miért kutakodsz ennyire a mélyén?"

Megvan az esélye, igazán sajnálom, hogy ez a cikk másról szóljon. Alighanem a toleranciaszintemmel van baj: nagyon tudom rühellni, amikor el vagyok így igazítva: ez most az eredeti Kocani zenekar. Ahelyett, hogy megköszönném szépen.

Labdán kívül én már nem szívesen rúgok bele semmibe, de az ilyesmi kikezdi a tűrőképességem: "Trabant: Az 1980-ban alakult zenekar az intellektuális punk képviselője. A nyolcvanas években működő demokratikus ellenzékkel is kapcsolatot tartó Trabant vezéregyénisége Vető János fotós-grafikus. Énekesnőjük a filmszínésznő Méhes Marietta." Tudom, embert próbáló feladat lemezborítókra pontos négy sorokat írni zenekarokról, de mégse kéne intellektuális punknak nevezni őket, és kihagyni Lukin Gábort meg Víg Mihályt. A demokratikus ellenzék idecitálása pedig értelmetlen, ráadásul sejthető célját sem éri el: ettől senki nem fog homlokára csapva megvilágosodni, hogy jééé, ha a Trabant kapcsolatot tartott a demokratikus ellenzékkel, a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat pedig 1984-ben megjelentette a Trabantot, akkor az MHV is kapcsolatot tartott a demokratikus ellenzékkel, tehát igenis csupa fasza gyerekek dolgoztak a Vörösmarty téren, együtt bomlasztottak a Galamb utcai és a lakiteleki fiúkkal.

Könnyű Jancsó Miklóst szeretni, úgy látszik. Mester és jelenség. A jelenség odaáll minden jó ügy mellé, ott van minden kilométerkőnél, korlátlan hitelességéből nyilván jól átgondoltan, tudatosan, de korlátlanul hitelez. A filmkészítőt annál is könnyebb, hiszen egy ideje felmentést adott mindenféle értelmezési kötelezettség alól. Ha nem előbb, akkor a Nekem lámpást adott... idején kimondatott: nincsen itt mit megfejteni, barátok közt, baráti hangulatban, barátok által összedobott pénzből készült a mű, egy jó kis marháskodás, minden kényszer nélkül, röhögni tessék, a gondolkodásba csak belehülyül az ember. Nincsenek is ezeknél kedvesebb hívószavak. Azóta megismerhettünk annyi becenevet, amennyit utoljára tán általános iskolás korunkban hallottunk, csupa remek pofa, éves pontossággal megérkező, menetrendszerű, alig több mint egyórányi, kelleténél árnyalatnyival hangosabb röhögés nem árt meg, sőt tünetgondozásra még használható is. Mi kell még? Hát nem könnyű rávágni, hogy semmi?

Amárki kimerítő portréját nehéz lenne számon kérni Doug Wright darabjának filmváltozatán, életének egyébként sem volt több köze a drámai műfajhoz, mint könyveinek. Halász Péter filmszalagra rögzített monológjánál úgysem kerülhetnénk közelebb az önjelölt prófétához, aki amikor csak tehette, úgy élt, ahogy prédikált, mértéktelenül, gyalázatosan, következésképpen fél életét börtönben és elmegyógyintézetben töltötte. Akár a sors tréfájának is vehetjük, hogy túlélte a forradalmat, tíz nappal a kitörése előtt ugyanis a Bastille-ből egy Charenton nevű város elmegyógyintézetébe szállították át, ahová később újra visszakerült, majd ott is halt meg 1814-ben.

a háromdimenziós lények világába képtelenek áthatolni.

"A kisfiú szeretne barátságot kötni egy madárral. Szívesen választaná a feketerigót, aki azonban azt hiszi, hogy így, fekete gúnyában nem tetszik senkinek. Hogy felhívja magára a figyelmét, az öreg festő ecsetjével kipingálja magát. Először zöld küllő akar lenni..."

Tudom, hogy fölösleges megint elmondani, és unom is, de a félreértés lehetősége maradéktalanul ki nem zárható.

románca, amit akár rettenetes átverések sorozatának is nevezhetünk, 1797 táján kezdődött, amikor Bonaparte megbízta Dabrowski tábornokot a lengyel légiók megszervezésével. Lengyelország ekkor már túl volt a harmadik felosztáson is: Poroszország, Oroszország és Ausztria 1772 és 1793 után 1795-ben végleg megosztozott leggyengébb közös szomszédjuk területén. (A lengyel állam csak 1918-ban nyerte vissza függetlenségét.) A második felosztást megelőzően, 1791-ben hirdette ki az ún. négyéves szejm a rendkívül haladónak mondott, modern államszervezetet posztuláló május 3-i alkotmányt, amit az ellene összeesküdött mágnások, a