Lemez: Csókoltatom (King Naat Veliov § The Original Kocani Orkestar: Cigance)

szerző
m. l. t.
publikálva
2001/9. (03. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Megvan az esélye, igazán sajnálom, hogy ez a cikk másról szóljon. Alighanem a toleranciaszintemmel van baj: nagyon tudom rühellni, amikor el vagyok így igazítva: ez most az eredeti Kocani zenekar. Ahelyett, hogy megköszönném szépen.

King Naat Veliov & The Original

Megvan az esélye, igazán sajnálom, hogy ez a cikk másról szóljon. Alighanem a toleranciaszintemmel van baj: nagyon tudom rühellni, amikor el vagyok így igazítva: ez most az eredeti Kocani zenekar. Ahelyett, hogy megköszönném szépen.

Tavaly, amikor fellépett egy francia fesztiválon, feltűnt ugyan, hogy épp a zenekarvezető Naat Veliovot nélkülözi a csapat, de olyan szörnyen nem hiányzott, viszonylag könnyen túltettem magam. Tiszta sor, ezek szerint az volt a nem kóser Kocani társulat; bizonyára szakadtak egyet, van ilyen. Ahogy a Taraf de Haidouks legendájától sem idegen, hogy ugyanarra a napra több fellépést is készek elvállalni, egymástól távol eső helyeken. Mégis, mintha több bőrt nyúztak volna le a kelleténél, kikandikál a pakliból az átverés, az elbizonytalanodás és végül a zavar: akkor most mi a helyzet a korábbi szimplán Kocani-lemezekkel?

Nem hiányzott nekem a world musicban is az ilyen baszakodás. Hiszen bírni szoktam én ezt a zenekart: a macedón rezesek közül az első volt nekem. Veliovnak már a nagypapája is trombitált, akárcsak Boban Markovicnak, csak hát az szerb, és amikor az improvizáció a mérce, inkább Naat a király. Amúgy egykutya, a Kusturica-filmeket sem úszta meg egyik banda sem, hogy ne merüljünk mélyebbre, a török katonaindulók forrásáig. Ez a zene most még kicsit divat, nyilván ezért is a nyomulás, és hogy ´94 óta ez már a negyedik Kocani-CD a piacon.

Jó lett volna, ha ez a Cigance éppoly ínycsiklandó, mint a L´Orient Est Rouge vagy a Gypsy Mambo volt, de inkább lerágott csont - innentől többet kell majd agyalni, ha ennyi lemezt pottyantanak a világra. Addig is passz, amúgy csókoltatom Veliovot meg Stefanov harmonikást. Más szóval: erről a zenéről már minden meg van írva, az persze más kérdés, ha egy cikk nem arról szól.

m. l. t.

Plane/Zenesegély, 2000

szerző
m. l. t.
publikálva
2001/9. (03. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...