Színház: A show veszélyes fegyver (Mark Ravenhill: Shopping and Fucking)

  • - sisso -
  • 2001. március 1.

Zene

Ha egy kortárs műnek már a címében is benne van a dugás, azt határozott elutasítással szokás kezelni a magyar kőszínházi berkekben. A Shopping and Fucking című, kilencvenhat óta egyébként már nemzetközi sikereket aratott, korfestő kortárs brit dráma sorsa ezért törvényszerűen az volt, hogy egy független, hontalan társulat vigye a poklot jelentő deszkákra.

Napszínház

Ha egy kortárs műnek már a címében is benne van a dugás, azt határozott elutasítással szokás kezelni a magyar kőszínházi berkekben. A Shopping and Fucking című, kilencvenhat óta egyébként már nemzetközi sikereket aratott, korfestő kortárs brit dráma sorsa ezért törvényszerűen az volt, hogy egy független, hontalan társulat vigye a poklot jelentő deszkákra. ANapszínház eleinte vonakodva fogadott, húzós előadásáért viszont szétverték a házat, úgyhogy a Thália Stúdió nem bánta meg, hogy befogadta, sőt a cikiért ezután talán mások is kapkodni fognak. Igaz, hogy angol, igaz, hogy durva, de a miénk. Ma már a kulturális paradigmaváltások sem állnak meg a zöldhatáron. Azért fontosak az efféle kultuszelőadások, mert nemcsak azoknak a gimnazistáknak és ruhaipari szakmunkásképzősöknek mondanak valamit, akiket már kellőképpen elcsúfított az élet (ők volnának a célközönség), hanem a véleményformáló színházi értelmiségnek is. Bár az utóbbiak szeretnek úgy tenni, mintha nem látnának naponta karón varjút. Az is jó, hogy nem a nemzet elismert színészei játsszák a naiv buziboszorkányt, a mocskos munkanélküli narkóst és a meleg prostit, egyrészt az életkor miatt, másrészt pedig azért, mert az eszeveszett tempóban gyorsuló fogyasztói kultúra figuráihoz nem árt új arcokat, adekvát alkotócsoportokat kapcsolni. Annál nagyobb bukást pedig, amikor a széles gesztusokhoz szokott színész hibásan tájszól és sután káromkodik, nehéz elképzelni.

Mark Ravenhill színműve az össztársadalmi vásárlási tébolyról, a pénzfüggőségről, a posztmodern, túlfragmentált céltalanságról azt bizonyítja, hogy a kor igenis kedvez a dráma műfajának, ahogy Welsh Trainspottingja a regény oldalán sorakoztat fel érveket és Tarantino a forgatókönyvén. A Shopping and Fucking azt a kérdést teszi fel a kikent közönségnek, hogy van-e még választása ebben a túlpörgött életben, és a Napszínház társulata igen eredeti módon mutatja fel azt az alternatívát, amit az AIDS, a drog, a pénz, a Disney-filmek és a multikulturális műanyag kaják kínálnak. De gondolja meg a néző, hogy megkukkolja-e ezt a társadalmi peep-show-t, mert ahhoz, hogy egészségesen elborzadjon, végig kell néznie némi élesben való seggnyalást, vérömlést, spermatakarítást. Előre megmondom, ezek a színészek még ezt is jól csinálják.

- sisso -

Rendező: Lévay Adina; fordította: Bán Zsófia; szereplők: Bölöni Réka, Horváth Virgil, Csontos Róbert, Szaniter Dávid, Mertz Tibor, Szmatana Andrea

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.