Színház: A show veszélyes fegyver (Mark Ravenhill: Shopping and Fucking)

  • - sisso -
  • 2001. március 1.

Zene

Ha egy kortárs műnek már a címében is benne van a dugás, azt határozott elutasítással szokás kezelni a magyar kőszínházi berkekben. A Shopping and Fucking című, kilencvenhat óta egyébként már nemzetközi sikereket aratott, korfestő kortárs brit dráma sorsa ezért törvényszerűen az volt, hogy egy független, hontalan társulat vigye a poklot jelentő deszkákra.

Napszínház

Ha egy kortárs műnek már a címében is benne van a dugás, azt határozott elutasítással szokás kezelni a magyar kőszínházi berkekben. A Shopping and Fucking című, kilencvenhat óta egyébként már nemzetközi sikereket aratott, korfestő kortárs brit dráma sorsa ezért törvényszerűen az volt, hogy egy független, hontalan társulat vigye a poklot jelentő deszkákra. ANapszínház eleinte vonakodva fogadott, húzós előadásáért viszont szétverték a házat, úgyhogy a Thália Stúdió nem bánta meg, hogy befogadta, sőt a cikiért ezután talán mások is kapkodni fognak. Igaz, hogy angol, igaz, hogy durva, de a miénk. Ma már a kulturális paradigmaváltások sem állnak meg a zöldhatáron. Azért fontosak az efféle kultuszelőadások, mert nemcsak azoknak a gimnazistáknak és ruhaipari szakmunkásképzősöknek mondanak valamit, akiket már kellőképpen elcsúfított az élet (ők volnának a célközönség), hanem a véleményformáló színházi értelmiségnek is. Bár az utóbbiak szeretnek úgy tenni, mintha nem látnának naponta karón varjút. Az is jó, hogy nem a nemzet elismert színészei játsszák a naiv buziboszorkányt, a mocskos munkanélküli narkóst és a meleg prostit, egyrészt az életkor miatt, másrészt pedig azért, mert az eszeveszett tempóban gyorsuló fogyasztói kultúra figuráihoz nem árt új arcokat, adekvát alkotócsoportokat kapcsolni. Annál nagyobb bukást pedig, amikor a széles gesztusokhoz szokott színész hibásan tájszól és sután káromkodik, nehéz elképzelni.

Mark Ravenhill színműve az össztársadalmi vásárlási tébolyról, a pénzfüggőségről, a posztmodern, túlfragmentált céltalanságról azt bizonyítja, hogy a kor igenis kedvez a dráma műfajának, ahogy Welsh Trainspottingja a regény oldalán sorakoztat fel érveket és Tarantino a forgatókönyvén. A Shopping and Fucking azt a kérdést teszi fel a kikent közönségnek, hogy van-e még választása ebben a túlpörgött életben, és a Napszínház társulata igen eredeti módon mutatja fel azt az alternatívát, amit az AIDS, a drog, a pénz, a Disney-filmek és a multikulturális műanyag kaják kínálnak. De gondolja meg a néző, hogy megkukkolja-e ezt a társadalmi peep-show-t, mert ahhoz, hogy egészségesen elborzadjon, végig kell néznie némi élesben való seggnyalást, vérömlést, spermatakarítást. Előre megmondom, ezek a színészek még ezt is jól csinálják.

- sisso -

Rendező: Lévay Adina; fordította: Bán Zsófia; szereplők: Bölöni Réka, Horváth Virgil, Csontos Róbert, Szaniter Dávid, Mertz Tibor, Szmatana Andrea

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.