A magyar Verszáliát látogatva a jó királynő legalább egy, de inkább két alkalommal megtekintette például Haydn 1773. július 26-án bemutatott vígoperáját, az Aki hűtlen, pórul jár című habkönnyű mulatságot is, amely most, 140 esztendővel később újra műsorra kerül Eszterházán, méghozzá a frissen restaurált Marionettszínház falai között (augusztus 23., fél nyolc). A koncertszerű előadás, meglehet, csak mérsékelten teheti majd érzékletessé a cselekmény motorjának, Vespinának cseles átöltözéseit, álruhás megjelenéseit, ám az énekesgárda így is remek produkciót ígér, többek közt Csereklyei Andreával és Megyesi Zoltánnal. Másnap aztán a Haydn teremben (augusztus 24., fél nyolc) a Helsinki Baroque Orchestra és a mezzoszoprán Monica Groop közös koncertjén három ária is felhangzik majd egy mifelénk alig ismert szerzőtől, akit kora és utókora olykor "a svéd Mozart" gyanánt emlegetett. A fényes tehetségű Joseph Martin Kraus 1756-ban született, akárcsak Mozart, s egy évvel a nagy pályatárs után, 1792-ben hunyt el Stockholmban, alig pár hónappal ama nevezetes álarcosbált követően, amelynek forgatagában Kraus fejedelmi patrónusát, III. Gusztáv svéd királyt (idealizált portrénk mutatja) oly rútul megmerényelték. Ugyanitt szerdán azután egy Tengeri ütközetek fantáziacímű koncert (augusztus 28., fél nyolc) Haydn kortársainak egész sorát vonultatja majd fel a Collegium Marianum nevű prágai historikus együttes előadásában, a címben jelzett hadászati téma kidomborításával.
Győr-Moson-Sopron megye másik felén mindeközben lepereg a jubileumi, tizedik Arcus Temporum Pannonhalmán (augusztus 23-25.). A bencés apátság művészeti fesztiválja idén a korábbi évek fővendégeinek, kitüntetett kortárs zeneszerzőinek műveiből válogat majd, Robert Schumann kompozícióit odahelyezve az időív másik végére. Tőle felhangzik majd az A-dúr vonósnégyes egyik tétele, amely még ily csekély részletként is tekintélyes hányadát adja ki Schumann kvartettjeinek, elvégre Zwickau szülötte mindössze három vonósnégyest komponált: 1842-ben, egyetlen nyári hónap leforgása alatt. Schumann vonósnégyesei ihlető hatás dolgában felette sokat köszönhetnek Mendelssohn kvartettjeinek, s e két szerző kapcsolatát a másik pannonhalmi Schumann-szám, az ugyancsak 1842-es Esz-dúr zongoraötös is megidézi majd. Merthogy a kompozíció legelső, még magánkörben megrendezett bemutatóján a zongoraszólamot Felix Mendelssohn játszotta, majd nyilvánosan elsőként a dedikáció hitvesi címzettje, Clara Schumann ült a zongorához a műben, amelyet e mondat utolsó zongoravirtuóz-zeneszerző szerzője, Liszt Ferenc "túlságosan lipcseies"-nek ítélt.
