mi a kotta?

Elza és Ida

  • mi a kotta
  • 2013. június 23.

Zene

Ihlető múzsák, másoktól elszeretett feleségek és női megrendelők - az elkövetkező napok koncertprogramjában több mű is olyan asszonyokat idézhet majd elénk, akik így vagy úgy, de jelentős szerepet játszottak egy-egy zeneszerző életében, s korántsem mellesleg konkrét zeneszámok megszületésében is részük, olykor éppenséggel tevőleges részük volt. Így mindjárt pénteken a MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenyét (Olasz Kultúrintézet, május 24., hét óra) olyan, közkedvelt koncertdarab nyitja majd Héja Domonkos vezénylete alatt, amely sokat köszönhet egy hölgynek, akit Galafrés Elzaként ismerünk.

A berlini születésű színésznő volt ugyanis Dohnányi Ernő második felesége, s övé az érdem, amiért cselekményes tánctörténetével az oly könnyeden stílbravúros Szimfonikus percek összeállítására sarkallta férjét. E férj egyébiránt már neki is a második élettársa volt, miután első férjét, a világhírű hegedűst, Bronislaw Hubermant botrányos körülmények között hagyta el Dohnányi kedvéért, akivel addig is együtt éltek, amíg az elhagyott házastársak nagy nehezen csak beleegyeztek a válásba.

A komponista, aki művésztársától elszereti feleségét: ez a sablon a legtöbbünknek alighanem az évfordulós titán, Richard Wagner esetét juttathatja az eszünkbe Hans von Bülow feleségével (s persze Liszt Ferenc lányával), Cosimával. Az ő szerelmüket-házasságukat majd hétfőn idézi meg a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertje (operaház, május 27., fél nyolc), amelynek a kiváló osztrák karmester, Peter Schneider által dirigálandó programján felhangzik majd a nevezetes Siegfried-idill. A mű, amelyet Wagner szerenád gyanánt ajándékozott második feleségének 1870 karácsonyának reggelén, Cosima születésnapján svájci villájuk lépcsőházában, az asszony küszöbe előtt férji-szerzői vezénylettel szólaltatva meg az idillt.

A hét harmadik asszonya táncolt - és rendelt: zeneműveket, amelyek megfelelnek az évek során lassanként átalakult mozgáskészségének és ízlésének. ' volt Ida Rubinstein (festményünk mutatja), akinek leghíresebb megrendelése - az origo nem reprezentatív felmérése szerint - a szerelmi együttlét hangulati aláfestéséhez elképzelhető legkedvezőbb és legnépszerűbb zeneszám hazánkban: Ravel Bolerója. "Csupán egyetlen mesterművet alkottam, a Bolerót; sajnos abban nincs zene" - fogalmazott nem elhanyagolható mértékű öniróniával a zeneszerző e művéről, amely most Kocsis Zoltán hagyományos születésnapi koncertjét zárja majd (Nemzeti Hangversenyterem, május 30., nyolc óra). A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára adandó hangversenyen Kocsis játszótársai is részben gyermekek és kiskamaszok lesznek, mint például a két nagy tehetségű, de oly fiatal gordonkás: Devich Gergely és Dolfin Balázs.

S végezetül egy áprilisban elhalasztott, de végre csak elérkező hangverseny említtessék! A Concerto Budapest és a kürtös Zempléni Szabolcs közös estjén Keller András Schubert Kis és Nagy C-dúr szimfóniáját, valamint Haydn első kürtversenyét vezényli majd a Budapest Music Center koncerttermében (május 30., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.