mi a kotta?

Ezért lett sárból műremek?

  • mi a kotta
  • 2013. december 21.

Zene

1962-ben nagy események színhelye volt a közép-angliai Coventry városa. A második világháborúban (főleg és legsúlyosabban 1940. november 14-én) a Luftwaffe által kegyetlenül lebombázott város ebben az esztendőben Kecskemét és Dunaújváros testvérvárosává vált, felszentelték romjaiból újjáépített katedrálisát, s erre az ünnepélyes alkalomra mutathatták be Benjamin Britten oratorikus főművét, a Háborús requiemet is.

A katedrális, amely éppenséggel egy Mondscheinsonate fedőnevű bombázás áldozatává lett egykoron, 1962-ben zenével és látványos békeaktussal kezdte meg új életét. A világháborúban elesett barátainak ajánlott mű szólistái gyanánt Britten angol tenort, német baritont és orosz szopránt kért fel, s habár Galina Visnyevszkaja végül nem lehetett ott Peter Pears és Dietrich Fischer-Dieskau oldalán, a hatalmas mű pacifizmusa így is félreismerhetetlen volt. Részben épp annak a kilenc versnek köszönhetően, amelyek az első világháborúban alig huszonöt évesen elesett angol költő, Wilfred Owen (fotónkon) életművéből kerültek be Britten halotti miséjébe, sorukban a Kálnoky László fordításában idézhető Hiábavalóság két szakaszával:

"Vigyétek napra őt

Fölébresztette lágyan az

otthon, hogy szántsa a mezőt,

s a harctéren is, e havas

reggelig. Már nem adhatunk

neki új életet magunk,

csak jó öreg napunk.

' kelti földben a magot,

mint ég egy holt csillag sarát.

Csupa-ideg, drágán kapott

s még langy testből így lesz fabáb?

Ezért lett sárból műremek?

- A föld álmát mért törte meg,

napfény, botor heved?"

A Háborús requiem most, a Britten-centenárium esztendejében a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén jut majd elénk, méghozzá a kiváló Howard Williams avatott irányítása alatt (Nemzeti Hangversenyterem, november 21., fél nyolc). Ezzel a koncerttel párhuzamosan a Zeneakadémián egy másik jelentékeny zenei évforduló és egy másik XX. századi zeneszerzői főmű ígérkezik: a félszáz éves Liszt Ferenc Kamarazenekar jubileumi hangversenye Bartók Béla Zenéjével, az ütősszekció csodáját az Amadinda közreműködésétől bizton remélve (Zeneakadémia, november 21., fél nyolc).

Az elkövetkező napokban Britten mellett egy másik jelentős angol komponista is szerephez jut majd a koncertprogramon: Edward Elgar. A zeneszerzés vidéki gentlemanje, aki golfozni, horgászni és sárkányt eregetni voltaképpen jobban szeretett, mint hangjegyeket kottapapírra róni, Délen című koncertnyitányával indíthatja majd útjára a Concerto Budapest soros estjét (Nemzeti Hangversenyterem, 25., fél nyolc). Az 1903-04 fordulóját a ligur tengerparton áttelelő Elgar zenés üdülési beszámolóját követően a koncert főprodukcióját bizonnyal Perényi Miklós játéka jelenti majd, Édouard Lalo d-moll gordonkaversenyének magánszólamában. A kivételes kamaramuzsikus említése pedig segítse át ajánlónkat a hét kamarazenei főeseményéhez, Frankl Péter és zenésztársai egynemű Mozart-koncertjéhez, ahol egyébiránt a Concerto Budapestet vezető Keller András is ott húzza majd fel-alá nyirettyűjét (Zeneakadémia, november 25., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.