mi a kotta?

Fejes mester

  • mi a kotta
  • 2013. szeptember 15.

Zene

"Librettóit megbírálni, megítélni tapintat- s ízlés hiányánál sohasem volt képes... Csodálatos, hogy e zeneszerző annyi dalművei között egyetlenegy sem volt, melyet valamely ünnepélyes alkalommal elő lehetett volna adni.

Király- vagy királynégyilkolás, az aristokratia elleni zendülés vagy forrongás, népszínművekbe való zsidó tirádák, elménckedések vagy nemzetiségi harcok nélkül nem lehetett egy librettója sem: az öreg mester fejességén s ízléshiányán hajótörést szenvedett minden igyekezetünk." A kockás báró, Podmaniczky Frigyes jellemezte még visszaemlékeztében is ily korholó szavakkal Erkel Ferenc operáit, akinek intendánsként hosszú éveken át színházi feljebbvalója volt. Ha a két Dopplerrel közösen jegyzett Erzsébet című alkalmi operát nem számítjuk, úgy Erkel valóban mindössze egyetlenegy ünnepi dalművet, reprezentatív célokra udvarképesen kijátszható operát alkotott fiaival megosztott családi műhelyében a pályafutása legvégén: az István királyt. Az eredetileg az operaház megnyitására szánt, de megkésett Erkel-operát, amelynek címszereplői véglátomásában a magyar nemzet történetének kitüntetett pillanatai is előbukkannak - az Aranybullától az "életünket és vérünket" nevezetes fölajánlásáig -, ezúttal is az ünnep hozza elibénk, hiszen a vajmi ritkán játszott mű margitszigeti előadására augusztus 20-án kerül majd sor. "Történelmi opera a legnagyobb magyar királyról és tanításáról, az összetartásról" - ezzel az alcímmel ruháztatott fel a Nagy Viktor rendezésében összeálló produkció, amelynek karmestere Vajda Gergely lesz, míg a címszerepet a kiváló Bretz Gábor (képünkön) fogja megformálni (augusztus 20., hét óra).

A másik komponista, akinek témaválasztási lojalitása olyik esetben kérdésesnek tetszett, s akinek - éppen emiatt - ugyancsak meggyűlt a baja az operaház megnyitójával, maga Liszt Ferenc volt. Az éppenséggel 1849 októberében szerzett elégia, az első vázlatában még a "Magyar" címet viselő gyászdarab, a Funerailles a Zempléni Fesztiválon vendégeskedő Jandó Jenő zongoraestjét nyitja majd ezen a héten, hogy utóbb a két bicentenáriumi ünnepelt, Verdi és Wagner is feltűnjön a programon, hála Liszt nagyszívű átírói-népszerűsítői működésének (Tokaj, Kulturális és Konferencia Központ, augusztus 16., nyolc óra). A koncertet az elterjedt anekdota szerint Brahmsot - Liszt jelenlétében és előadásában - álomba ringató hatalmas h-moll szonáta fogja beszegni, ám a Zempléni Fesztivált ezzel a mondattal már oda is hagyjuk, hogy a Kaposfest e napokban tetőző és egyszersmind lezáruló programját harangozhassuk. Brahms nevének említése meg is könnyíti ezt, hiszen a hétfő éjszakai fesztiválzáró koncerten az Egy kis éji zene mellett a nehéz természetű mester 1891-es Klarinétötöse is felhangzik majd Kokas Katalin művészeti vezető részvételével (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 19., tizenegy óra). S akkor még egyetlen futó említés Fertődről, ahol már nagyban állnak az Eszterházi Vigasságok, ámde Haydn Fesztivál elnevezésű főszakaszukról érdemben majd legközelebb szólunk.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.