mi a kotta?

Fejes mester

  • mi a kotta
  • 2013. szeptember 15.

Zene

"Librettóit megbírálni, megítélni tapintat- s ízlés hiányánál sohasem volt képes... Csodálatos, hogy e zeneszerző annyi dalművei között egyetlenegy sem volt, melyet valamely ünnepélyes alkalommal elő lehetett volna adni.

Király- vagy királynégyilkolás, az aristokratia elleni zendülés vagy forrongás, népszínművekbe való zsidó tirádák, elménckedések vagy nemzetiségi harcok nélkül nem lehetett egy librettója sem: az öreg mester fejességén s ízléshiányán hajótörést szenvedett minden igyekezetünk." A kockás báró, Podmaniczky Frigyes jellemezte még visszaemlékeztében is ily korholó szavakkal Erkel Ferenc operáit, akinek intendánsként hosszú éveken át színházi feljebbvalója volt. Ha a két Dopplerrel közösen jegyzett Erzsébet című alkalmi operát nem számítjuk, úgy Erkel valóban mindössze egyetlenegy ünnepi dalművet, reprezentatív célokra udvarképesen kijátszható operát alkotott fiaival megosztott családi műhelyében a pályafutása legvégén: az István királyt. Az eredetileg az operaház megnyitására szánt, de megkésett Erkel-operát, amelynek címszereplői véglátomásában a magyar nemzet történetének kitüntetett pillanatai is előbukkannak - az Aranybullától az "életünket és vérünket" nevezetes fölajánlásáig -, ezúttal is az ünnep hozza elibénk, hiszen a vajmi ritkán játszott mű margitszigeti előadására augusztus 20-án kerül majd sor. "Történelmi opera a legnagyobb magyar királyról és tanításáról, az összetartásról" - ezzel az alcímmel ruháztatott fel a Nagy Viktor rendezésében összeálló produkció, amelynek karmestere Vajda Gergely lesz, míg a címszerepet a kiváló Bretz Gábor (képünkön) fogja megformálni (augusztus 20., hét óra).

A másik komponista, akinek témaválasztási lojalitása olyik esetben kérdésesnek tetszett, s akinek - éppen emiatt - ugyancsak meggyűlt a baja az operaház megnyitójával, maga Liszt Ferenc volt. Az éppenséggel 1849 októberében szerzett elégia, az első vázlatában még a "Magyar" címet viselő gyászdarab, a Funerailles a Zempléni Fesztiválon vendégeskedő Jandó Jenő zongoraestjét nyitja majd ezen a héten, hogy utóbb a két bicentenáriumi ünnepelt, Verdi és Wagner is feltűnjön a programon, hála Liszt nagyszívű átírói-népszerűsítői működésének (Tokaj, Kulturális és Konferencia Központ, augusztus 16., nyolc óra). A koncertet az elterjedt anekdota szerint Brahmsot - Liszt jelenlétében és előadásában - álomba ringató hatalmas h-moll szonáta fogja beszegni, ám a Zempléni Fesztivált ezzel a mondattal már oda is hagyjuk, hogy a Kaposfest e napokban tetőző és egyszersmind lezáruló programját harangozhassuk. Brahms nevének említése meg is könnyíti ezt, hiszen a hétfő éjszakai fesztiválzáró koncerten az Egy kis éji zene mellett a nehéz természetű mester 1891-es Klarinétötöse is felhangzik majd Kokas Katalin művészeti vezető részvételével (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 19., tizenegy óra). S akkor még egyetlen futó említés Fertődről, ahol már nagyban állnak az Eszterházi Vigasságok, ámde Haydn Fesztivál elnevezésű főszakaszukról érdemben majd legközelebb szólunk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.