rés a présen

Nagyon elégedett vagyok

Nicolas Altstaedt csellista

  • rés a présen
  • 2013. szeptember 15.

Zene

rés a présen: Hogyan kerültél kapcsolatba a Kaposfest rendezvénysorozattal?

Nicolas Altstaedt: 2007-ben Lockenhausban találkoztam Barnabással (Kelemen Barnabás hegedűművész), aki meghívott, hogy vegyek részt 2010-ben a Kaposfesten. Azóta minden évben visszajövök.

rap: Miért fontos, hogy legyenek ilyen kisebb klasszikus zenei fesztiválok is a világhírű rendezvényeken kívül?

NA: Mert az együttzenélésre összejövő barátok, ismerősök között létrejövő vibrációk adják a legjobb ötleteket a zeneszerzéshez.

rap: Mit ajánlanál az augusztus 13. és 19. között tartandó fesztivál programjából?

NA: Nehéz kérdés ez, mert egyelőre semmit nem tudok a programról, de nagy a valószínűsége, hogy amikor ott leszek, minden egyes koncertet meg fogok nézni, amit csak tudok.

rap: Hol lépsz fel még?

NA: Innen majd Zermattba megyek Haydn Concertót és Schubert Quintetet játszani a Berlini Filhamnonikusok kamarazenekarával.

rap: Hol van jelenleg a cselló helye? Mennyire népszerű?

NA: Egyre népszerűbb, és ez arra késztet, hogy egyre többet hallgassam a más hangszereken játszó kollégáimat. Van még olyan hangszer, amit legalább annyira szeretek, mint a csellót, és ezt nem szabad elfelejtenem.

rap: Mi a csellók Cadillacje manapság?

NA: Ahogy ez mindig is volt, szerencsére a cselló a mai napig kézzel gyártott hangszer, így mindegyik unikumnak számít, és nem hasonlítható a tömeggyártott elektronikus hangszerekhez. Mindkét csellómmal nagyon elégedett vagyok, és ez a lényeg.

(A fesztivál programja: www.kaposfest.hu)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.