Az úgy volt: bizonyos Dembscher úr ötven forinttal tartozott Beethovennek, és az örökké pénzszűkében lévő zeneszerző figyelmeztette erre. 'Muss es sein?', sóhajtott boldogtalanul Dembscher úr, és Beethoven szilajul kacagta: 'Es muss sein!', majd a szavak dallamát nyomban lekottázta, és e realista motívumból rövid, négyszólamú darabot komponált: 'es muss sein, es muss sein, ja, ja, ja', énekli három szólam, és a negyedik hozzáteszi: 'heraus mit dem Beutel!' - elő a pénztárcát!
Egy évvel később ugyanerre a motívumra építette utolsó, opus 135-ös vonósnégyesének negyedik tételét. Ekkor Beethoven már nem Dembscher pénztárcájára gondolt. Az 'es muss sein' számára egyre ünnepélyesebben hangzott, mintha maga a Sors szólt volna így. Kant nyelvén a kellőképp kiejtett 'jó napot!' metafizikai tézissé változhat. A német nyelv a súlyos szavak nyelve. Az 'es muss sein' már nem tréfa volt, hanem 'der schwer gefasste Entschluss'."
Milan Kundera idézi fel ekképp regénye, A lét elviselhetetlen könnyűsége lapjain az utolsó Beethoven-vonósnégyeshez kapcsolódó egyik kulcsanekdotát. (Binoche és Day-Lewis fotóját a regény filmváltozatából mutatjuk.) A nehezen meghozott döntés - áll a kvartett negyedik tétele felett az értelmező felirat, amelynek ugyancsak jut szerep Kundera regényében, ahogyan bizonnyal jut szerep majd az "budai Danubia Zenekar és az Accord Quartet Beethoven-estjén is (BMC, május 11., hét óra). A nehézség, a szükségszerűség és az érték fogalmait összekapcsoló F-dúr vonósnégyes párdarabja a Hámori Máté által vezénylendő 5. szimfónia lesz a Beethoven, a remete fantáziacímű mesélő-beavató koncerten. Erre a zenei és metafizikai tájékra vezeti majd a hallgatót Várjon Dénes és a Concerto Budapest is két egymást követő szombaton, Beethoven mind az öt zongoraversenyét megszólaltatva. A hét végén esedékes első hangversenyen a C-dúr, a c-moll és az Esz-dúr koncert hangzik majd fel, egyéb erényei mellett a nagyszerű zongoraművész teherbírását is ámultatva (Zeneakadémia, február 10., fél nyolc).
Eljön a herceg - a leányálmok netovábbja az operairodalom számára is hálás alapanyag, s erről az elkövetkező napokban többször is megbizonyosodhatunk majd. Fischer Iván és a Fesztiválzenekar idei operaprodukciója például a vízitündér-herceg románc megható történetét kínálja a Ruszalka bemutatásával, kiváló cseh és szlovák közreműködőkkel (Nemzeti Hangversenyterem, május 9. és 13., háromnegyed nyolc, ill. május 11., fél négy). A soros Met-közvetítés pedig a derűs-mesés variánst, Rossini Hamupipőkéjét viszi a vászonra: Joyce DiDonato, Juan Diego Flórez és Luca Pisaroni főszereplésével (Fesztivál Színház, május 10., hét óra, ill. felvételről: Uránia, május 11., hét óra).
S végezetül A Zongora sorozat ötödik estéje újra Nyikolaj Luganszkijt ülteti majd elénk a pódiumra (Zeneakadémia, május 12., fél nyolc). Az orosz virtuóz szólóestjének kiadott programja prelűddel indul - és azokkal is zárul majd: Francktól Rahmanyinovig eljutva, Prokofjev 4. szonátájának érintésével.
