Lemez

V/A: Ronnie James Dio - This Is Your Life

  • Soós Tamás
  • 2014. június 8.

Zene

Hogy a rockszakma nem az Elvis-féle relikviaipar fröccsöntött termékeivel, hanem feldolgozások sorával adja meg, ami a királynak jár, az bármiféle eulógiánál ékesebben szól a négy éve gyomorrákban elhunyt énekes rocktörténeti szerepéről.

A tömeges megemlékezések közül kiugró This Is Your Life pedig az all-star szereplőgárda ellenére is képes túllépni az inkább gesztus-, mint zenei értéket képviselő respektlemezek érdektelenségén. A főként az 1975 és 1984 közötti aranykorból válogató lemez kizárólag - Black Sabbath-, Rainbow- és Dio- - örökzöldekre apellál (leszámítva a Freddie Mercury stílusát idéző, eredeti, címadó Dio-lírát), ám kerülnek meglepetések is: Rob Halford és Glenn Hughes, akik egyébként a telefonkönyvet is, most a legjobb Dio-számokat se tudják élvezetesen előadni (Halfordnál a dög hiánycikk, Hughesnál a Pink Floyd-hangütés túl simulékony). A Tenacious D poénzenekar a The Last In Line - egy fuvolaszólót leszámítva - humormentes, de Jack Black dinamikus énekével erősített átiratával nyűgöz le, a pár lemezes Halestorm pedig puszta jelenlétével (az ő Straight Through The Heartjuk hű interpretáció: Lzzy Hale nyers énekhangja húzza). Kifejezetten profi és tradicionális ez az emléklemez, amelynek előadói (Scorpions, Motörhead, Anthrax stb.) inkább a hangszereléshez, mintsem a dalok műfajához nyúltak (kivétel a Holy Diverből szegycsonton vágó metalcore-himnuszt nyeső Killswitch Engage). A legizgalmasabb így a Metallica Rainbow-egyvelege: olyan dinamika és örömzene árad belőle, mintha csak a Through The Neverben játszó mitizált Metallica dobta volna össze a Garage Inc.-re.

Rhino, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.