Lemez

V/A: Ronnie James Dio - This Is Your Life

  • Soós Tamás
  • 2014. június 8.

Zene

Hogy a rockszakma nem az Elvis-féle relikviaipar fröccsöntött termékeivel, hanem feldolgozások sorával adja meg, ami a királynak jár, az bármiféle eulógiánál ékesebben szól a négy éve gyomorrákban elhunyt énekes rocktörténeti szerepéről.

A tömeges megemlékezések közül kiugró This Is Your Life pedig az all-star szereplőgárda ellenére is képes túllépni az inkább gesztus-, mint zenei értéket képviselő respektlemezek érdektelenségén. A főként az 1975 és 1984 közötti aranykorból válogató lemez kizárólag - Black Sabbath-, Rainbow- és Dio- - örökzöldekre apellál (leszámítva a Freddie Mercury stílusát idéző, eredeti, címadó Dio-lírát), ám kerülnek meglepetések is: Rob Halford és Glenn Hughes, akik egyébként a telefonkönyvet is, most a legjobb Dio-számokat se tudják élvezetesen előadni (Halfordnál a dög hiánycikk, Hughesnál a Pink Floyd-hangütés túl simulékony). A Tenacious D poénzenekar a The Last In Line - egy fuvolaszólót leszámítva - humormentes, de Jack Black dinamikus énekével erősített átiratával nyűgöz le, a pár lemezes Halestorm pedig puszta jelenlétével (az ő Straight Through The Heartjuk hű interpretáció: Lzzy Hale nyers énekhangja húzza). Kifejezetten profi és tradicionális ez az emléklemez, amelynek előadói (Scorpions, Motörhead, Anthrax stb.) inkább a hangszereléshez, mintsem a dalok műfajához nyúltak (kivétel a Holy Diverből szegycsonton vágó metalcore-himnuszt nyeső Killswitch Engage). A legizgalmasabb így a Metallica Rainbow-egyvelege: olyan dinamika és örömzene árad belőle, mintha csak a Through The Neverben játszó mitizált Metallica dobta volna össze a Garage Inc.-re.

Rhino, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.