Koncert

Middlemist Red

  • Soós Tamás
  • 2018. április 22.

Zene

A Middlemist Red-nek csupán egy év kellett, hogy az alultáplált hazai gitárzene egyik legígéretesebb együttesévé nője ki magát, és begyűjtse a megérdemelt vállveregetéseket, amiért a külföldi trendekkel nagyjából szinkronban honosította meg a neopszichedelikus
rockot. A négy srácnak sikerült az, ami az ellenzéki politikának sehogy se, és erőlködés nélkül hozták tető alá a generációkon és stí­lus­pre­fe­renciá­kon átívelő összefogást: koncertjeiken együtt tombolnak a tinilányok, akiknek a The Black Angels meg a Tame Impala, és a deres hajú ősrockerek, akiknek a woods­tocki sárfürdő LSD-álmai jelentik a pszi­chedéliát.

A fennállásuk 5. éve alkalmából adott koncertjük is a békés összekapaszkodás és némileg a nosztalgia jegyében telt: új lemez híján a 2014-es Supersonic Overdrive című debütáló album ritkábban játszott tételeiről is lefújták a port, így aztán karrierösszegzésnek is beillett ez a fantasztikus hangulatú, a révülten táncolható posztpunktól (From the Corner of My Eyes) az űrszörfölős psych-rockig (Illuminair) érő koncert. Elhangzott mindkét lemezük szinte az elejétől a végéig, plusz a róluk lespórolt, mélybe döngölő It’s Only You, ami után csak azért vették le a lábukat egy kis időre a gázpedálról, hogy helyet szorítsanak a zenéjükbe új színeket festő, telitalálatos második lemez, a 2016-os Ripple Soul diszkóritmusokra is nyitott slágereinek (Drifter in the Dark, Silverline). A tökéletes dramaturgiájú, az elborulástól (Sundowner) a felszabadult lebegés felé tartó (Mellow), majd onnan a katartikus döngölésbe (Multicoloured Drive) kormányzott produkció minden szempontból profi volt és önfeledt: a tripelős háttéranimáció, a feszes grúvok, a sokat fejlődött (és dallamosodott) ének mind azt jelezték, hogy a Middlemist Red koncertzenekarként is készen áll az újabb szintlépésre. Csak a fantáziátlan konferálásokkal kéne kezdeni valamit, mert szép dolog a szerénység, csak épp nem rocksztárnak való.

Akvárium Klub, március 14.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.