Lemez

Queyras, Tharaud: Brahms-szonáták

  • - csk -
  • 2018. április 22.

Zene

A zenehallgatás megunhatatlan varázslata a felfedezés élménye. Hallunk valamit, ami új, és megnyit egy világot előttünk. Jelen esetben nem a művek kínálnak jelképes Amerikát – hiszen Johannes Brahms két cselló-zongora szonátája a 19. századi kamarazene aranytartalékának része –, hanem a két előadó. A kanadai születésű Jean-Guihen Queyras és a francia Alexandre Tharaud a magyar közönség számára nem ismert muzsikusok, most azonban alighanem egy életre megjegyzi a nevüket, aki meghallgatja a két szonáta és a ráadásként hozzájuk illesztett hat magyar tánc felvételét.

Mitől érezzük úgy muzsikálásukat hallgatva, hogy felfedeztünk valamit? Az intenzitástól. Nem egyszerűen eljátsszák a műveket, hanem elementárisan átélik a zene érzelmeit és lelkiállapotait, átadják magukat az indulatoknak. Közös produkciójuk személyes ügy, szól valamiről, tétje van. A hangszerjáték magasrendű, perfekt, de nem­igen van érkezésünk arra, hogy ezt csodáljuk, mert egyrészt leköti a figyelmünket, hogy milyen érzéki hangzásigénnyel szólal meg a cselló és a zongora, másrészt a virtuozitás azonnal át is alakul szenvedéllyé, harmadrészt ez a két zenész folyvást beszélget a hangszeres szólamok által. Na persze, így kell ezt a kamarazenében, mondhatja bárki, miért kéne ezen csodálkozni? Hát azért, mert ilyen bensőségesen, ilyen maradéktalanul, ilyen feltétel nélkül ritkán valósul meg a gyakorlatban a kamarazene elve. A szonátákban komolyan és elmélyülten, a magyar táncokban szórakoztatóan és könnyedén.

Erato, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.