„A Forradalom tere. A kármeliták leszállnak a kivégzésekhez szállító járműről a vérpad lábánál. […] A nővérek a Salve Reginát majd a Veni Creatort éneklik. Hangjuk nagyon tiszta és erős. A tömeg megrendülten hallgat. Csak a vérpad lába látszik, ahová a nővérek egyenként, folyamatosan énekelve fellépnek, de amint eltűnnek, a kórus egyre halkul. Már csak két hang szól, már csak egy. Ebben a pillanatban a nagy tér másik sarkából felcsendül egy új hang, mely tisztább és még határozottabb, mint a többi volt, mégis van benne valami gyerekes. Aztán megpillantjuk a kis Blanche de la Force-t, amint az előtte szétváló tömegen át a vérpadig lépdel. Arcán nyoma sincs a félelemnek. […] A tömeg hirtelen megmozdul. Asszonyok egy csoportja körülfogja Blanche-t, és a vérpad felé tolja, ahol elvesztjük szem elől. Kisvártatva elnémul az ő hangja is, ahogy előtte elhallgattak egyenként a nővérei is.”
A jakobinus diktatúra idején kivégzett 16 compiègne-i apáca történetéből kevéssel 1948-ban bekövetkezett halála előtt a katolikus francia irodalmár, Georges Bernanos írt filmre szánt drámai szöveget, ám ahogy az a fenti idézetből is kiderülhetett, a történet végpontja valósággal operaszínpadra kívánkozott. Így is lett: néhány évvel később, 1956-ban Francis Poulenc megkomponálta Bernanos nyomán A karmeliták dialógusait, végén a huszadik századi operatörténet leghatásosabb fináléjával. Ez a remekmű most először szerepel majd az Opera műsorán: Christian Badea vezényletével, Anger Ferenc rendezésében és A kármeliták cím alatt (operaház, december 2., hét óra).
Az első decemberi hétvégén mindazonáltal ígérkezik egy még ennél is szenzációsabb esemény: Cecilia Bartoli ismét koncertet ad majd Budapesten (Nemzeti Hangversenyterem, december 3., fél nyolc)! A csodanő Händel-hősnőket, köztük mitológiai alakokat, valamint magát a Gyönyört fogja megénekelni, s kísérő zenekara ezúttal a Les Musiciens du Prince – Monaco együttese lesz.
S ha ez még mind nem lenne elég, hát a Budapesti Fesztiválzenekar ezen a hétfordulón újra elhozza elénk Leonidas Kavakost, aki Fischer Ivánék társaságában Bartók 2. hegedűversenyét játssza majd (Zeneakadémia, december 3., 4. és 5., háromnegyed nyolc). Külön érdekesség, hogy e koncerteken Bartók zenéje Schubert-darabok, így például az 1820-ban komponált és hangversenytermeinkben vajmi ritkán hallható Varázshárfa nyitány társaságában fog megszólalni. Apropó Bartók és Zeneakadémia: az egyik Kavakos-koncerttel párhuzamosan a Kelemen Kvartett tovább folytatja hangzó összkiadását, a 2., a 3. és az 5. vonósnégyest előadva (Solti terem, december 4., hét óra).
„A koncert után a barátaim elkerültek. A kritikus urak diszkvalifikálták a darabot: visszataszító, formátlan, ízléstelen, elviselhetetlenül disszonáns, leverően közönséges.” Így értékelte Gustav Mahler I. szimfóniája 1889-es budapesti ősbemutatójának fogadtatását, s ha tán túlzott is, alapjában azért nem tévedett. Az utóbb „A titán” címmel is felruházott szimfónia kedden a titánját pár hete elvesztő Nemzeti Filharmonikusok koncertjén hangzik majd fel, a román Cristian Mandeal vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, december 6., fél nyolc).
