rés a présen: A karantén alatt elsőként kezdtetek el online színházi közvetítéseket csinálni a Literával közös drámaírási pályázat nyomán. Hogy sikerült?
Magács László: A közvetítéseinket 480 ezer ember nézte, és közel félszáz ország médiumai tudósítottak róla Pakisztántól Amerikáig, még a New York Times is. Száznál több íróval, rendezővel, színésszel dolgoztunk a karanténidőszak alatt. Két dolgot megtapasztalhattunk biztosan, hogy meg lehet szólítani embereket, és a művészeket nem alapvetően a pénz motiválja, hanem a szolgálat. Amikor lezártuk a Karanténdráma elnevezésű pályázatot – amelyre több mint 300 mű érkezett –, csináltunk egy díjátadó bulit, ahová legalább száz művész jött el, még vidékről is. Valaki megjegyezte itt a hajón, hogy olyan az egész, mint egykor a POSZT. A színházi szakma gyakorlatilag a teljes spektrumával képviseltette magát. Egyetértek azzal, amit Brecht mondott, hogy a színház politikus intézmény, és a jelenre kell reflektálnia.
rap: Hogyan folytatódik a színházi programotok?
ML: Elkezdtem egy új sorozatot Shakespeare 37 címmel. Az összes Shakespeare-drámát feldolgozzuk azzal a technikával, amivel a Jelenetek egy háztartásból című sorozatot csináltuk Láng Annamarival és Simon Zolival. Húsz perc, egy snitt, egy helyszín, egy időpillanat. A drámaírókat, akikkel a karantén alatt dolgoztunk, felkértem arra, hogy az adott dráma egy-egy rejtett szálát írják tovább. Az elsőt Erdős Virág írta a Rómeó és Júliából. László Zsolt, Szikszai Rémusz, Tóth Ildi és Györgyi Anna benne a négy szülő, akik beszélgetnek a halott gyerekeik felett. Ezt a Törley-mauzóleumban vettük fel. Szeretnénk ezzel a sorozattal egy Budapest-anzixot is adni a nézőknek, olyan különleges helyeken forgatni, ahová nem nagyon jutnak be a budapestiek sem.
rap: Hol lesznek láthatók ezek a színházi filmek?
ML: A Facebookon már lehetséges a fizetős tartalmak közvetítése. Az Első Magyar Karantén-színház közvetítéseire már lehetett jegyet venni 100 forintért, és persze lehetett támogatni is. Akkor még fontos volt, hogy ingyenes legyen az első sokk után, de az ingyenesség alapvetően devalválja az értékeket. Nem beszélve arról, hogy az előadók sem dolgozhatnak mindig ingyen. Ami a karanténhelyzetben elvárható volt, az most már nem. Úgyhogy ez a sorozat fizetős lesz. Majd meglátjuk, hogy létre tudjuk-e hozni ezt a műfajt a színház és a film határán. Meister Natália Nóra az operatőr, és érdekes a közös munka, tulajdonképpen rendezőként irányítom a vállánál fogva a kamerát, az ő szemét. Van olvasópróba, beszélgetünk a szövegről, de a színészi játék szabad, ráadásul van egy olyan íve, amelyet ilyen rövid idő alatt is végig lehet vinni.
rap: A hajó nyitva van a rendezvények előtt. Miket tudtok tervezni?
ML: Most is azt csináljuk, hogy mennek a programok, de a fejünkben ott van, hogy eljöhet a pont, amikor reagálnunk kell a helyzetre ismét. Júliusban lett volna A tizennégy karátos autó című koncertszínházunk bemutatója Keresztes Tamás rendezésében a Budapest Bárral, az áttevődött augusztusra a Városmajorba. Végig úgy dolgoztunk, hogy az eredetileg kitűzött bemutatót tartottuk szem előtt. Most szeptembertől átvisszük ezt az Újpesti Rendezvényközpontba. A hajón folytatjuk a Tánckedd című sorozatunkat, amely a kortárs táncot reprezentálja nálunk, és erős arculati tényező. Szeptember 20-án lesz egy gála a résztvevőkkel és meg is vagyunk tavaszig az összes előadással, beleértve Duda Éva, Kovács Gerzson Péter és Bata Rita bemutatóit is. Tehát hétfőn színház, kedden tánc, szerdán ülős, értelmiségi koncert, amelyek közül most pótolunk elmaradásokat. A csütörtök a programszünet, pénteken és szombaton meg nagyobb koncertek lesznek. Vasárnap pedig cirkusz, folytatom a két éve az artistaképzővel elkezdett munkát, de most függetleneket is bevontam a programba. Nagyon izgalmas a cirkusz intim térben. A hajót egyébként is az teszi egyedivé, hogy keverjük a műfajokat. Az artistasorozathoz is társul kortárs zene, szöveg, és erős vizuális háttér. Próbálunk komplex élményt adni.
rap: Vannak, lesznek nemzetközi kapcsolatok?
ML: Ez a törekvés a Merlin óta megvan. Voltak, lesznek vendégjátékok, és lehet, hogy a Shakespeare-programot megnyitom a nemzetköziség felé. Lesz egy energiasorozatunk a Qubittel és az Energiaklubbal közösen, amelyben a járvány különböző vetületeiről, például a kultúrára való hatásáról fogunk beszélni tudósokkal, szakemberekkel, és eleve streamen megy majd a vírus után is.
rap: A kerülettel milyen a viszonyotok?
ML: Van egy közszolgáltatási szerződésünk a Fővárosi Önkormányzattal már húsz éve, mert ugye minket Angolnyelvű Színház Közhasznú Alapítványnak hívnak, és a magyar demokrácia 848. civil szervezete vagyunk, nem Merlin Átrium vagy TRIP hajó. Pont a karantén előtt állapodtunk meg az I. kerülettel, hogy kötünk egy közhasznúsági szerződést szintén, hogy a Nézőképző nevű oktatási programunkba integrálhassuk a helyi középiskolákat.
rap: Mint Vámos László utolsó rendezőosztályába járt SZFE-s diák, hogyan szemléled az egyetemfoglalás történéseit?
ML: Eleve egy nagy dramaturgiai hibával kezdődött az egész, ugyanis nem voltak előzetes egyeztetések, s nem tekinthették partnernek a diákokat meg a tanáraikat. A változás szükséges, de azt nem lehet kapkodva és hányaveti módon csinálni, pláne nem parancsra, ha művészekről van szó. Azt meg nem is értem, hogy szerintük az oktatás valamilyen ideológia szerint megy, és ők egy másik ideológia szerint akarnák csinálni. Az, hogy hogyan mész be a színpadra, honnan képzed a hangot, hogy viselsz egy reneszánsz ruhát, mi a belső ritmusod, nem ideológiai, hanem szakmai kérdés. Az egyetemfoglalást egyébként zseniálisan csinálják a diákok, következetesen, koncepciózusan, szervezetten. Van rendező, aki megrendezi, dramaturg, aki a folyamatot végiggondolja, és színész, aki eljátssza. Mint egy jó előadás. Úgy látszik, jó képzést kaptak színházcsinálásból.
