„Ma a Via Appián kocsikáztunk. Járt-e Ön, kedves barátnőm, ezen a régi, Nápolyba vezető úton, amelynek mindkét oldalát szarkofágok, mauzóleumok, különféle formájú sírkövek szegélyezik? Az élmény, amelyben részünk van, ahhoz hasonlatos, amit Pompejiben élhetünk át. Valamikor pezsgett itt az élet, emberek sokasága fordult meg, díszes szekerek római patríciusokkal, hordszékek, gyalogosok; az út most üres és néma, ahogy a halottak is, akik itt nyugszanak. Valamiért még angol turisták se voltak, és három versztát is megtettünk anélkül, hogy akár egy élő lélekkel találkoztunk volna. Idővel jobb felől az albai hegyek, Tivoli, Frascatti lenyűgöző látványa tárult elénk. A nap csodásan telt, de túl soká maradtunk. A hőmérséklet-változás naplemente után meglepő, visszafelé egész úton igyekeznünk kellett, már kezdett sötétedni. Nagy nehezen melegedtem át otthon a kandallónál.” 1879 decemberében Pjotr Iljics Csajkovszkij küldött ily érzékletes és részletes napi beszámolókat Rómából bőkezű és nobilis pártfogójának, Nagyezsda von Meck asszonynak (képünk mutatja), aki alig pár hónappal később aztán még egy leendő zenetörténeti nagyság életrajzába váltott belépőt, gyermekei zongoratanítójául alkalmazva az ifjú Claude Debussyt. 1884-ben azután Debussy is eljutott az olasz fővárosba, hiszen harmadik nekifutásra elnyerte a francia művészpályafutások meglódulásához szinte elengedhetetlenül szükséges Római Díjat A tékozló fiú című versenykantátájával. Ez az alkotás, valamint éppen Csajkovszkij két műve, a b-moll zongoraverseny és a Szláv induló hangzik majd fel a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar pénteki koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, május 8., fél nyolc).
A karmester Kocsis Zoltán lesz, az oly népszerű Csajkovszkij-versenymű szólistájául pedig Kirill Gerstein érkezik Budapestre. Pár nappal később azután Kocsis Zoltán és együttese egy másik remek zongoristát vendégel majd, s méghozzá újra egy orosz zongoraverseny magánszólamában, hiszen következő koncertjükön a nagyszerű Olli Mustonen vállalkozik Prokofjev 3. zongoraversenyének eljátszására (Nemzeti Hangversenyterem, május 14., fél nyolc).
Ha már Rómát emlegettük, hát itt járult szerzeményeivel Liszt Ferenc elé Edvard Grieg, akinek
g-moll vonósnégyesével ezen a héten épp a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén találkozhatunk, amúgy nem mellesleg Mozart A-dúr klarinétversenyének nyomában, amelynek szólóját a kiváló, ám döntően máshonnan ismerős nevű Michael Collins fogja eljátszani (Zeneakadémia, május 13., fél nyolc).
S még egyszer, némiképp erőltetetten visszakötve a nyitó Csajkovszkij-idézethez s benne a csalóka római télhez: az évszakok játékát hétfőn a téma nagy oratóriumfeldolgozásában is megcsodálhatjuk. Vashegyi György és két együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar ugyanis oratóriumsorozatának soros estéjén Haydn vonatkozó remekművét, Az évszakokat fogja előadni, sokunk örömére (Nemzeti Hangversenyterem, május 11., fél nyolc).
