Opera

Nápolyi

Verdi: Luisa Miller

Zene

„Ez minden idők legforróbb szerelme volt” – hangzik a sokak ajkán megfordult hajdani táncdal kezdősora, melyet bár G. Dénes György írt, azért az Ármány és szerelem tragikus sorsú szerelmespárjáról is okvetlenül elmondható lenne.

Történetükből Giuseppe Verdi 1849-ben komponált operát: a nápolyi San Carlo operaház számára, s megtapasztalva a Bourbon kettős királyság mindenre figyelmes cenzúráját. Az apának is rémes schilleri főminiszterből tiroli gróf lett, a kiházasítandó kegyencnőből fiatal özvegy, Miller muzsikusból kiszolgált katona, Lujza szerelmeséből, Ferdinándból pedig Rodolfo, mivelhogy Nápoly és Szicília uralkodóját éppen Ferdinándnak hívták. A Luisa Miller azonban alig sínylette meg e változtatásokat: eleven sodrású, remek opera lett, s nem mellesleg ez Verdi első olyan alkotása, amelyben megjelent a színen a polgári életvilág.

A nápolyi Teatro di San Carlo stílszerű büszkeséggel éppen ezt az operát hozta el a tavaszi fesztivál utolsó napjára: koncertszerű előadásként meghirdetve az eseményt, ám annak hangulatával azután előadásszerű koncertet teremtve. Mert ha elsőre meg is mosolyogta a közönség a nyitányt nagy fölugrásokkal és fölhördülésekkel vezénylő Daniele Rustionit, az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a Nápolyban épp ezzel a produkcióval frissen debütált ifjú karmester temperamentuma az előadás egészére felvillanyozóan hat. A már most biztos kezű és az énekesekkel szoros kapcsolatot fenntartó operakarmester Rustioniról különösebb kockázat nélkül, ellenben méltán leírható az ilyenkor bevett közhely: még sokat fogunk hallani róla.

A címszereplő Elena Mosucról viszont már eddig is sokat hallottunk, s persze őt magát is hallhattuk már: az Operában, a Müpában, Miskolcon, no meg felvételek sokaságán. A román koloratúrszoprán ezúttal is bizonyította nemzetközi keresettségének és magas művészi becsértékének jogosságát: a szólam tetején könnyed agilitással mozgó hang, a lányos önfeledtségtől a szerelmi halálig hitelesen végigvitt figura (azaz vokális alakítás), s a pódiumszemélyiség finom és sosem hűvös eleganciája megnyerő elegyet alkotott most is. Az már a mi különös szerencsénk, hogy 2013-ban és egy bő hónapja Kolonits Klárát is hallhattuk Pesten e szerepben, s így felmérhettük egyrészt a két énekesnő alkati rokonságát, másrészt Luisa figurájának-szólamának valós dimenzióit, melyeket Kolonits a visszatekintő asszonyi mindentudás, Mosuc pedig a tapasztaláson végigűzött naivitás pozíciójából kiindulva tárt fel.

Elena Mosuc hatása föltétlenül mélyebb, ám a tenor, Luciano Ganci sikere zajosabb volt ezen az estén, s korántsem állítható, hogy érdemtelenül. Bombaerős, biztos magasságú és nyerseségében is elementáris hatású tenorhang – már a Nemzeti Filharmonikusok 2013-as Kalóz-előadásán is ilyennek ítélhettük a rokonszenvesen civil kiállású olasz énekes produkcióját, s az előszeretettel a forte regiszterben mozgó hang két év múltán is őrzi imponáló ismertetőjegyeit. Ez a hang nem a takarékos ökonómiájával, s elsősorban nem is a kulturáltságával hat, az bizonyos, ám jó néha olyan tenoristát is hallani, aki képes fölényesen és torzítástól mentesen kivágni szólama minden magasságát. (S aki így nem vésztenorként futja pályáját, érzéki gyönyörködtetés helyett a hallgató empátiáját követelve.)

A nápolyi produkció mindahány további szereplője is jól megfelelt, s többen (főleg a két intrikus, Dario Russo és Marco Spotti) a figurateremtés feladatát is rendben elvégezték. A minőségi operazenekar néhány tagja – szép gesztus gyanánt – a második rész előtt Bartók Béla Concertójának részleteivel melegített be, ám előtte és utána minden az olasz opera univerzumát idézte: a saját hagyományukban otthonos előadók meggyőző magabiztosságával, magával ragadóan.

Budapesti Tavaszi Fesztivál, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 26.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.