Szétgitározhatom magam – Nagy Gábor gitáros

  • rés a présen
  • 2014. február 20.

Zene

A Wasabi Kht. ügyvezető-zenészével beszélgettünk.

rés a présen: Hogyan lett a Zanzibarból Wasabi Kht.?

Nagy Gábor: Hivatalosan 2010. január elsején, 11 év után léptem ki a Zanzibar zenekarból. Nem volt mese, ideje volt valami újba kezdenem. Pár hét múlva el is kezdtem a dalszerzést Hajdu Nelli énekesnővel, akivel egy próbatermi dzsemmelésen találkoztam. Hain Réka basszusgitárossal még korábban volt egy Ninja nevű projektem, Kludovácz Csaba dobost pedig ismerősök ajánlották. Ahogy összeálltunk, jött a név is, de hogy miért is Wasabi, azt nem tudom, csak úgy kipattant a fejemből. A Kht. mint közhasznú társaság viszont már jó poénnak tűnt, azt megelőzte pár perc gondolkodás.

false

rap: Mi volt a terv az új zenekarral?

NG: Annyit tudtam, hogy olyan zenekart szeretnék, amiben a punkos lendület mellett megjelennek a dzsesszes harmóniák, az alternek nevezhető ötletek,miközben továbbra is a rockzene a fő. És persze szétgitározhatom magam benne, úgy, hogy azért mindvégig dalokról beszélünk. A többieknek is tetszett ez, Nelli hozta is a dzsesszvonalat, akár a dalszerzésre, akár az éneklésére gondolok. Réka és Csabi viszont szintén inkább rockzenekarokban játszott előtte, bár Csabi dzsessztanszakot végzett, Réka pedig igazi funkyőrült.

rap: Milyen a munkamegosztás?

NG: A zenék nagy részét én hozom, de a próbateremben még formálódnak a dalok. A szövegeket pedig 90 százalékban Nelli írja. Valahogy én fogom össze a dolgokat, lelkesítem a többieket, és talán hisznek is a sokéves mainstream tapasztalatomnak. Egyébként kell is egy zenekarba valaki, aki viszi a hátán az egészet.

rap: Mit hozott a tavalyi lemez?

NG: Az Aranyat ér című első Wasabi Kht.-lemez az év végén jelent meg, az eredményei mostanában jelentkeznek. Jönnek a túlnyomórészt pozitív kritikák, a koncerteken pedig azt látjuk, hogy bejön az embereknek, amit csinálunk. November közepén kezdtünk egy miniturnéba, ami 8 állomásos volt, vidéki klubokban játszottunk, ez most a tavasz folyamán folytatódni fog, a bulik még szerveződnek. Lesz valamikor Budapesten egy lemezbemutató koncert is.

rap: Hol helyeznéd el magatokat a mai zenei színtéren?

NG: Rockzenekar vagyunk, abszolút a fellépéseken van a hangsúly, a koncertek lendületén, a rockos gitárszólókon, a dzsesszes énekimprókon, miközben sokak szerint kifejezetten fülbemászó dalaink vannak. Nagyon sok banda van, hihetetlen mennyiségűinformáció kerül fel a netre szinte minden órában. Ha csak egyszerűen jó vagy, az ma már kevés. Imidzs, jó dalok, jó bulik, haverok éspersze leginkább kitartás és munka kell a sikerhez. A szerencsében hiszek a legkevésbé.

rap: Hol lehet követni benneteket?

NG: Amint biztos valami koncertidőpont, felkerül a honlapunkra (www.wasabikht.hu) és a Facebook-oldalunkra (www.facebook.com/wasabikht).

rap: Nem bánod, hogy nem lettél régész?

NG: Ha nem imádnék zenész lenni, akkor szomorú lennék, de mindenért odavagyok, ami a zenészséggel jár. Dalszerzés, próbák, gyakorlás, tanítás, koncertezés. Egyébként volt már olyan gondolatom, hogy ha valami súlyos trauma érne, vagy/és valamiért csúnyán kiábrándulnék a zenélésből, akkor elmennék Kanadába favágónak vagy Olaszországba szakácsnak. Sajnos a régészetről végképp lemaradtam.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.