Lemez

A fáradhatatlan – Bruce Springsteen: High Hopes

Zene

Idegesítő, ha egy zenekar túl rövid koncertet ad, de az is zavaró tud lenni, amikor valaki túlnyújtja a fellépését. Kicsit ilyen érzésem volt tavalyelőtt Bécsben, amikor Bruce Springsteen már a sokadik ráadásba kezdett bele, és ha úgy tűnt, hogy ez már tényleg az utolsó szám volt, akkor mindig jött a védjegyszerű "one-two-three-four...!" és a soros utolsó utáni dal.

A Főnök három és háromnegyed órán keresztül szórakoztatott minket, de nem ez volt a rekord: pár napra rá Helsinkiben még a négy órát is túllépte.

Hogy a hatvannégy éves nemzetközi intézmény mennyire fáradhatatlan, azt az is jelzi, hogy átlag kétévente kiad egy új lemezt. Az aktuális mű viszont rendhagyó darab az életműben: viszonylag régebbi, részben kiadatlan dalainak újra felvett verzióit, valamint feldolgozásokat tartalmaz. Ezek nagy részét a fent említett turnén vette elő az öreg, részben az elhunyt társak tiszteletére, akik közül Clarence Clemons és Danny Federici játéka hallható a lemezen. Természetesen itt vannak az E Street Band túlélői is, a legprominensebb vendég pedig a Rage Against The Machine gitárosa, Tom Morello, aki több tavalyi koncerten is beugrott Steven Van Zandt helyére.

Kezdjük előbb az eddig soha nem hallott cuccokkal, mert ezekből van a legtöbb. Vannak köztük kevésbé izgalmas darabok (mint például a countrys Frankie Fell In Love vagy a skót dudát felvonultató This Is Your Sword), viszont a Heaven's Wallban remek ikergitárszóló hallható, és az is izgalmas, ahogy a Born In The U.S.A.-hez hasonlóan a vietnami háborúra reflektáló The Wallban a Főnök kedvenc gyerekkori zenekarának (a The Motifsnak) a frontembere előtt tiszteleg. Ennek a halmaznak a legjobbja viszont mégsem ez, hanem a fiktív gengszterről szóló Harry's Place, ami 2002-ben nem fért bele a The Rising (9/11-es) koncepciójába.

A korábban megjelent dalok egyike az American Skin (41 Shots), amit megtörtént eset inspirált: a 2000-es évek elején New York-i rendőrök 41 lövést adtak le egy fegyvertelen afrikai bevándorlóra (melyekből 19 célt talált). A Főnök a nagy vihart kavart Trayvon Martin-ügy miatt szedte elő ismét a dalt, és a hét és fél perces időtartam sejteti, hogy központi szerepet szánt neki. Sajnos túlságosan elnyújtotta - s bár a Ghost Of Tom Joad is ugyanilyen hosszú, sokkal emlékezetesebb: Morello egyrészt duettet énekel benne Springsteennel, másrészt olyan gitárszólót villant benne, ami egy Rage-számban sem hangzana túl idegenül.

Szintén korábban kiadott dal, viszont feldolgozás a címadó szám (Tim Scott énekes-dalszerző szerzeménye), aztán itt van az ausztrál Sex Pistolsnak tekinthető The Saintstől a Just Like Fire Would, a legjobb hozott darab viszont a Suicide-féle Dream Baby Dream. Alan Vega, az amerikai szintipunkzenekar énekese, miután meghallotta a Főnök változatát, ígynyilatkozott: "Most már nyugodtan halhatok meg. Az ő változatát fogom hallgatni a halálos ágyamon, és ez fog szólni a temetésemen." Nem is kell ennél jobb végszó.

Sony, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.