Lemez

A fáradhatatlan – Bruce Springsteen: High Hopes

  • Nagy István
  • 2014.02.16 16:01

Zene

Idegesítő, ha egy zenekar túl rövid koncertet ad, de az is zavaró tud lenni, amikor valaki túlnyújtja a fellépését. Kicsit ilyen érzésem volt tavalyelőtt Bécsben, amikor Bruce Springsteen már a sokadik ráadásba kezdett bele, és ha úgy tűnt, hogy ez már tényleg az utolsó szám volt, akkor mindig jött a védjegyszerű "one-two-three-four...!" és a soros utolsó utáni dal.

A Főnök három és háromnegyed órán keresztül szórakoztatott minket, de nem ez volt a rekord: pár napra rá Helsinkiben még a négy órát is túllépte.

Hogy a hatvannégy éves nemzetközi intézmény mennyire fáradhatatlan, azt az is jelzi, hogy átlag kétévente kiad egy új lemezt. Az aktuális mű viszont rendhagyó darab az életműben: viszonylag régebbi, részben kiadatlan dalainak újra felvett verzióit, valamint feldolgozásokat tartalmaz. Ezek nagy részét a fent említett turnén vette elő az öreg, részben az elhunyt társak tiszteletére, akik közül Clarence Clemons és Danny Federici játéka hallható a lemezen. Természetesen itt vannak az E Street Band túlélői is, a legprominensebb vendég pedig a Rage Against The Machine gitárosa, Tom Morello, aki több tavalyi koncerten is beugrott Steven Van Zandt helyére.

Kezdjük előbb az eddig soha nem hallott cuccokkal, mert ezekből van a legtöbb. Vannak köztük kevésbé izgalmas darabok (mint például a countrys Frankie Fell In Love vagy a skót dudát felvonultató This Is Your Sword), viszont a Heaven's Wallban remek ikergitárszóló hallható, és az is izgalmas, ahogy a Born In The U.S.A.-hez hasonlóan a vietnami háborúra reflektáló The Wallban a Főnök kedvenc gyerekkori zenekarának (a The Motifsnak) a frontembere előtt tiszteleg. Ennek a halmaznak a legjobbja viszont mégsem ez, hanem a fiktív gengszterről szóló Harry's Place, ami 2002-ben nem fért bele a The Rising (9/11-es) koncepciójába.

A korábban megjelent dalok egyike az American Skin (41 Shots), amit megtörtént eset inspirált: a 2000-es évek elején New York-i rendőrök 41 lövést adtak le egy fegyvertelen afrikai bevándorlóra (melyekből 19 célt talált). A Főnök a nagy vihart kavart Trayvon Martin-ügy miatt szedte elő ismét a dalt, és a hét és fél perces időtartam sejteti, hogy központi szerepet szánt neki. Sajnos túlságosan elnyújtotta - s bár a Ghost Of Tom Joad is ugyanilyen hosszú, sokkal emlékezetesebb: Morello egyrészt duettet énekel benne Springsteennel, másrészt olyan gitárszólót villant benne, ami egy Rage-számban sem hangzana túl idegenül.

Szintén korábban kiadott dal, viszont feldolgozás a címadó szám (Tim Scott énekes-dalszerző szerzeménye), aztán itt van az ausztrál Sex Pistolsnak tekinthető The Saintstől a Just Like Fire Would, a legjobb hozott darab viszont a Suicide-féle Dream Baby Dream. Alan Vega, az amerikai szintipunkzenekar énekese, miután meghallotta a Főnök változatát, ígynyilatkozott: "Most már nyugodtan halhatok meg. Az ő változatát fogom hallgatni a halálos ágyamon, és ez fog szólni a temetésemen." Nem is kell ennél jobb végszó.

Sony, 2014

Neked ajánljuk