Lemez

Rossz pornó

Napalm Death: Utilitarian

  • Kovács Bálint
  • 2012. március 21.

Zene

Egyszer mindenki megkérdezi magától, vajon mikor és miért hagyta abba a deathgrind alapcsapata, a Napalm Death a jó lemezek készítését. Az előbbire nem nehéz a válasz - 2000 után -, az utóbbi viszont már keményebb dió: a napkeleti bölcsek szerint a Nagy Szellem minden zenésznek csak adott mennyiségű jó riffet ad, és ezt a mennyiséget Shane Emburyék már az utolsó hangig kihasználták; a nyugati filozófusok szerint pedig egyszerűen kiment a fejükből, hogyan kell jó zenét csinálni - az igazság valahol a kettő között lehet. Az elveszett recept mindenesetre könnyen rekonstruálható: a legjobb újkori ND-albumoknak mindössze annyi volt a titkuk, hogy a szélvészgyors számoknak szinte minden egyes gitártémája megragadt az agyban. Ez mostanra már végleg a múlté: a Utilitarianon annyi ötlet van, amennyi az Enemy of The Music Business három számára lett volna elég. A jobb számokban egy-egy figyelemre méltó riffre kapjuk fel a fejünket, a kevésbé jókban pedig nagy odafigyeléssel lehet találni egy-egy jó - és jól elrejtett - témát egy-két perc unalom után. De kevéssel a játékidő fele előtt elhangzik a legutolsó eltalált dallam is, és a lemez olyanná válik, mint egy rossz pornófilm: semmi izgalom, csak mértéktelen reszelés.


 

S még a jónak számító riffek sem nyernének világbajnokságot: a mélyre hangolt és az átlagosnál súlyosabb dobtémákkal megtámogatott, de alapvetően a legegyszerűbb rock and roll-témákat idéző futamok bizonyulnak a legmaradandóbbaknak (mint a The Wolf I Feed alapja, vagy a Protection Racket refrénje). A lemez amúgy végig az utolsó két-három album átlagát hozza, leszámítva az elvetélt ötleteket az újításra: van például magas, dallamos ének a The Wolf...-ban, amivel nem az a baj, hogy egy deathgrind banda miért ragadtatja ilyesmire magát, hanem az, hogy hülyén hangzik - ahogy a Fall On Their Swords gothos kántálásával is az a gond, hogy nevetséges. A Morbid Angelnek bejött, a Napalm Deathnek nem.

Century Media, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.