Lemez

Két arc egyben

Corrosion Of Conformity: Corrosion Of Conformity

  • G. A.
  • 2012. március 19.

Zene

A legtöbb zenekarnak egy sem jön össze teljesen, a COC-nek ellenben kettő darab élete is volt már. Előbb a 80-as években vált hivatkozási ponttá a hardcore-t, punkot és thrash metált egymáshoz közelítő korai lemezeivel, majd - Pepper Keenan gitáros-énekes hadra fogása után - a 90-es években egy teljesen más mozgalom, a 70-es évekbe visszamerengő stoner rock egyik amerikai vezetőjévé vált a vaskos döngetést southern rockból levezetett dallamokkal ízesítő számaival.


2012-ben az észak-karolinai zenekar ismét valami mással próbálkozik. Az 1985-ös Animosity felállásában, vagyis (a hivatalosan nem kilépett, de jelenleg inkább a Downban serénykedő) Keenan nélkül, trióban elkészített lemez kísérlet a zenekar eddigi két arcának egybeötvözésére. Vagyis zsíros, sabbathista riffek és déli metálos zakatolások keverednek - viszonylag problémátlanul - kapkodós punkbetétekkel és a szintén a korai éveket észbe juttató hanyagabb énektémákkal. Utóbbiakon lehetett volna még agyalni kicsit, mert bár Mike Dean hangja távolról sem zavaró, nem állítható, hogy dallamaival valóságos kapaszkodókat kínálna az emlékezetnek - nagyjából egyetlen szám, a korai Soundgarden világát játékba hozó Weaving Spiders Come Not Here kivételével. Ezzel együtt a COC összességében mégis élvezetes kalandként rögzül, mert leginkább olyan, mintha egy koncentrált negyvenperces jam sessiont hallgatnánk, ahol egy rendkívül ízesen játszó zenekar kifáraszthatatlanul adagolja a nem feltétlenül felejthetetlen, de azért egytől egyig elég klassz témákat.

Candlelight, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.