"Dobozba zárt film" - így hirdette meg a rendező e munkája vetítését, amiben még akkor is van némi önellentmondás, ha eltekintünk a Dialektus Antropológiai Fesztivál 2004-es fődíjától.
Elsőként is eszembe jut, hogy amikor hajdanában az angol szakon a restaurációs kor jellegzetes drámafajtájáról, a comedy of mannersről tanultunk, mondókaszerűen skandáltuk az idevágó szerzők nevét: Congreve, Etherege, Wycherley, Vanbrugh...
A jó nevű antik impérium hanyatlása és bukása élvvel pertraktált évezredes témája a nyugati civilizációnak: történetfilozófiai értekezések elemzik, érzékenyjátékok könnyedzik színpadra vagy éppenséggel technicolor celluloideposzok állítanak örökétig tartó emléket eme vészterhes epochának.
Emlékszem egy fotóra a Melody Makerből, a 70-es évek elejéről-közepéről, a Led Zeppelin fénykorából: Jimmy Page és Robert Plant kényelmesen hátradőlve ül a színpad előterében, valamelyik akusztikus gyöngyszemüket pergetik látható élvezettel.
"Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempont-jából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszódik, hanem Írország keleti partjain. De azért ott is elég rossz idő volt."
Siránkozhatnánk - amúgy joggal is tennénk -, hogy mi a fenének kellett harminc évet várni Warhol katekizmusának magyarországi megjelenésére, de ne kezdjünk lamentálni mégse, mert sorsszerű és teljesen rendben lévő, hogy a szöveg csak most "ért ide".