Bár Ridley Scott legújabb opusa se nem Skóciában, de még csak nem is Írországban játszódik, Stephen Leacock Karinthy magyarította sorai mégis remekül érzékeltetik, mire számíthatunk.
Történetünk kezdetén, egészen pontosan 1186-ban a Leacock által prognosztizált vad és viharos éjszakák éppen a keresztények által uralt Jeruzsálem falai felett dühöngnek. Az időjárási viszonyok és a politikai klíma éppenséggel nappal sem mondhatók kifejezetten fényesnek: miközben a leprában haldokló uralkodó alatt erősen inog a trónszék, az udvari intrikusok a szaracénokat hergelik, a király húga pedig a frissen lovaggá ütött kovácslegényt. Nevem Balián, Ibelini Balián - ifjú patkolókovácsunktól ugyan távol állnak az efféle nagyképűsködő antrék, képességei azonban nagyon is James Bondhoz teszik hasonlatossá a derék lovagi sarjat. Az isteni kegyelem rögös útját járva komor tekintetű Baliánunk nem vesztegeti az idejét: jelesre vizsgázik toleranciából, vizet fakaszt, várvédelmet oktat, és még a nőt is megszerzi magának. Mi ez, ha nem egy komplett életprogram, melyet azonban lelkiismeret-furdalásos hősünknek egy szempillantás alatt sikerül abszolválnia. Persze nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy élnek színészek e földtekén, akik valamilyen sztanyiszlavszkiji csoda folytán még egy ilyen rapid átalakulást is képesek hitelt érdemlően ábrázolni, a Középföldén és vonzáskörzetében elévülhetetlen érdemeket szerzett Orlando Bloom azonban semmi esetre sem tartozik közéjük. Bloom tehetségtelensége rosszallás helyett inkább csak sajnálatot ébreszt, különösképpen azokban a jelenetekben, melyekben a szerencsétlen tinédzserbálványt olyan nagyragadozókkal eresztik össze, mint a mentorszerepekre szakosodott Liam Neeson vagy a szakmát szintén nem ma kezdő Jeremy Irons.
Nyilván lehetnénk jóval elnézőbbek is Scott időutazó cirkuszával szemben, elvégre Jeruzsálem beígért ostroma mégiscsak minőségi munka, a forrószurok-technika felelevenítése pedig nekünk, Várkonyi Zoltán munkásságán nevelkedett harmincasoknak felettébb kedves gesztusként is hathat. Talán ha Scott nem akarna olyan nagy elánnal belehalni önmaga és története fontosságába, beérhettük volna egy megengedő legyintéssel. Scott azonban immár nem egy fapados Gladiátorban gondolkodik. Az efféle szórakoztató pankrációk nem valók többé az ő zsenijének, neki jellemfejlődés kell, örök érvényű tanulság és feltartott mutatóujj, mely a Szentföld mai napig tisztázatlan helyzetére is felhívja a figyelmünket. Mindezt pedig azzal a fajta, minden látványos felhőátvonulásba és hajnali derengésbe belefeledkező pátosszal teszi, amin már a bevezetőben idézett Leacock is olyan jóízűen gúnyolódott. Igaz, ami igaz, a nagyszerű stílusparodista Gertrúd, a nevelőnő című remeklésében nem a lovag-, hanem a romantikus lányregényeken élcelődött.
Az InterCom bemutatója
