Interjú

„Nem a hangszerek számítanak”

Vincent Peirani harmonikaművész

Zene

A 45 éves francia muzsikus jazzfesztiválokon szerepel a leggyakrabban, de munkássága alapján nem ismer műfaji korlátokat. Klasszikus zenét éppúgy vállal, mint flamencót vagy rockot, jelenleg zajló amerikai turnéján a mali népzenét igyekszik összeboronálni a jazzel. Április végén pedig azért jön Budapestre, hogy Lukács Miklós cimbalomművész projektjének kiteljesedéséhez járuljon hozzá.

Magyar Narancs: Úgy tudom, szülői unszolásra lett zenész, a harmonikát pedig az édesapja választotta.

Vincent Peirani: Rockzenét hallgatva nőttem fel, Jimi Hendrix, a Deep Purple, a Led Zeppelin és a Rolling Stones voltak a kedvenceim, én pedig dobolni szerettem volna. Apámnak tetszett, hogy zenélni akarok, de a dobolást tiltotta. Ő lelkes amatőrként harmonikázott bálokon és esküvőkön, még saját tánczenekara is volt. Tizenegy éves lehetettem, amikor hangszert adott kezembe, ragaszkodott ahhoz, hogy megtanítsa az alapfogásokat. Nem sokkal később már a fellépéseire is magával vitt. Nem repestem a boldogságtól… Később rájöttem, hogy apám elsősorban azt szerette volna, hogy profi zenész legyek. Hogy nekem sikerüljön, ami neki nem jött össze. Szófogadó gyerekként teljesítettem apám óhaját, persze csak azért, mert azt hittem, hogy utána majd dobolhatok. Apám viszont klarinétórákra íratott be, amiért – persze csak utólag – hálával tartozom neki. A nizzai konzervatóriumba a klarinét miatt vettek fel, az ottani tanulmányaimnak köszönhetően pedig felfedezhettem az addig teljesen ismeretlen klasszikus zenét.

MN: Mégis visszatért a harmonikához.

VP: A tanulmányaimat Párizsban folytattam, ahol beiratkoztam a jazz tanszakra is, de nem klarinéttal, hanem harmonikával. Időközben ugyanis egyre közelebb kerültem ehhez a különleges hangszerhez, és ahogy egyre jobban elsajátítottam a technikát, úgy fedeztem fel a benne rejlő fantasztikus lehetőségeket. Ugyanakkor sokat segített, hogy a tanulmányaim idején megszállottan jártam a párizsi jazzklubokat, és igyekeztem mindenhol jelen lenni, ahol zenélni, jammelni lehetett. Nagyszerű muzsikusokkal, kiváló emberekkel ismerkedhettem meg így, Daniel Humair svájci dobos lenyűgöző tudása éppúgy inspirált, mint honfitársam, Michel Portal klarinétos sokoldalúsága, vagy említhetném Na Jun Szun koreai énekesnőt is, akinek szintén sokat köszönhetek.

MN: Mennyiben befolyásolta az, hogy a jazzben szinte alig használnak harmonikát?

VP: Ideje lenne a jazzben is megfeledkezni bizonyos hagyományokról és szokásokról. Az igazi jazz olyan, mint egy nagy család, amely bárkit képes befogadni. Nem a hangszerek számítanak, minden a zenészek kedvétől, hangulatától, inspirációitól függ. Én például szeretek olyan új színeket is kipróbálni, amelyek elsőre szokatlannak tűnnek. Ám épp ennek a kíváncsiságnak köszönhető, hogy a harmonika segítségével olyan világokba is bepillantást nyertem, ahol ez a hangszer egyáltalán nem volt jelen. Reggelig sorolhatnám, hogy harmonikásként mi mindennel foglalkoztam a thrash metaltól a flamencóig, de nincs ezzel semmi baj, én abban hiszek, hogy csak így lehet új motívumokat, dallamokat és ritmusokat felfedezni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.