És akkor még ne is emlegessük a Bohém Ragtime és Jazzfesztivált Kecskeméten, szám szerint a 26.-at, ahol a dzsesszvokálegyüttesek legjobb hagyományait folytató francia Les Voice Messengers adja meg az alaphangot péntek este. Itthon is népszerű ez a műfaj, mindig újra felbukkannak a cappella együttesek, akiknek a hangja szexi, humoruk gyerekes, de amikor komolyra fordulnak a dolgok, akkor belépnek a hangszeres zenészek.
Énekesből bőven jut a klubszíntérben mozgó 606@BJC fesztiválra is. A magyar–angol dzsessz-csempészetet a londoni 606 és a Budapest Jazz Club között rendszeresítették a Harmónia Jazzműhely szervezői. Egyszerű a recept: egy-egy szólista utaztatása megoldható alapítványi és kultúrintézeti segítséggel a klubok költségvetéséből is, ha pedig komolyabb együttműködés bontakozik a vegyes nemzetiségű felállásban, az már meg kell találja a saját útját a piacra. A brit–magyar dzsesszkeresztezést megtestesíti a soul- és a dzsesszelőadásban egyaránt tündöklő Natalie Williams. Berlinben született és nevelkedett, de magyar anya és az angol költő, John Hartley Williams lánya, így kiválóan beszél magyarul is. Miután Berlinből Angliába költözött, fellépett az ország legjobb dzsesszklubjaiban, rendszeres napja volt a Ronnie Scott’sban, és persze gyakori vendége a 606-nak is. Magyar kíséretének élén Szakcsi Lakatos Róbert ül le a zongorához. Robi papája, Szakcsi senior ugyancsak felszáll az „A” mint angol jelzésű vonatra, amin most összesen hat vegyes csapat utazik, amikor a korban és újító kedvben hozzá hasonló Stan Sulzmann szaxofonos mellé szegődik triótársaival.
Kolosszális dzsessztörténeti jelentősége van a BJC vasárnapi fellépőjének, Joe Lovanónak, aki már a brit fesztiváltól függetlenül, a klub saját világsztársorozatára érkezik. A szaxofonos nemrég Hank Jonesszal adott ki (az ő szempontjából sajnos már posztumusz) lemezt egy 2005-ös felvételből, amelyet most fiatal kvartettjével is bemutat. Lovanóék turnémenetrendje elvileg megengedi, hogy két nappal koncertje előtt Pestre érkezzen. Régi, közeli barátja és rendszeres társa, John Scofield nyitja ugyanis pénteken a csúcshétvége legnagyobb neveit felvonultató fesztivált, a Get Closert. Amióta tudom, hogy ekkora sztárforgatag lesz, lopva elképzelem, hogy a Budapest Jazz Clubban Cseke Gábor vagy Tálas Áron ritmusszekciói, akik az angolokat kísérik ott pénteken, vendégül látják a BJC jam sessionon Scofieldot. Vagy, sőt és: Lovanót. A többi brit ász úgyis ott gyülekezik már a galérián.
Scofield előző lemezén Lovano játszik, de a mostani sem sikerült rosszul, varázslatosan dolgoz fel country-western nótákat. Két Grammyt (legjobb hangszeres dzsesszszóló, legjobb dzsesszalbum) zsebelt be érte a múlt hónapban. A Get Closeren két régi kedvenc is hallható lesz: Richard Galliano Ron Carterrel és Eric Truffaz új zenekarral.
És Marc Ribot
Miért dzsesszfesztiválokon játszotok? – kérdezte a seattle-i rádió műsorvezetője is Marc Ribot-tól, amikor a Ceramic Doggal fellépett egy stúdiókoncerten. A Ceramic Dog baromi jó zenekar, önmeghatározása szerint avant rock – ami azt jelenti, hogy ereszd el a hajamat. Nevezik power triónak is, mind a három zenész robbanékony, kőkemény és ki nem fogy a szuszból. Ribot a ritmus- és szólószerepet sokszor egy kézben tartva gitározik, Shahzad Ismaily változatosan ellenpontozza basszgitáron, Ches Smith pedig rengeteg jókor jövő dob- és cinütéssel teszi teljessé a hangzást. Mindhárman támaszkodnak elektronikára és vokáloznak, Ribot a dalai egy részét énekli is: például azt dúdolja a csaja fülébe, hogy lehetnél te az én Nancy Spungenom. Furcsa bók, mert Nancy ugyebár Sid Vicious barátnőjeként késszúrás által lelte halálát szállodai fürdőszobájában. Ebben a szövegösszefüggésben kell érteni a műsorvezető idézett kérdését – ez a zenekar nem dzsesszt játszik. Persze Ribot kész volt a válasszal: sokat és nagy kedvvel improvizálunk – mondta. Csakhogy improvizáció más rockzenekarok műsorán is megtalálható, de Ribot-ék mindig dzsesszfesztiválokon játszanak. A kérdésnek nem akarok nagyobb jelentőséget tulajdonítani, de szerintem meg azért, mert Ribot dzsesszt „is” játszik, amikor éppen nem Norah Jonest vagy Tom Waitset kíséri. Mindenevő, „eklektikus”, szokták rá kicsit félrevezetően mondani, nem (mindig) keveri a stílusokat. Hagyományos dzsesszben nyomja például egy szám erejéig Diana Krall nyárra megjelenő új lemezén. Ribot a Porcelánkutyán kívül idén avantgárd dzsesszben gondolkodik Philadelphia legjobb zenészeivel, és egy másik trióban is, ami egyszerűen a nevét viseli. Olykor meg funkysabb, ha például Greg Lewis orgonistát hívja maga mellé.
Március 23–25.: Harmónia Jazzműhely 606@BJC Magyar–brit Klubfesztivál; március 24–26.: XXVI. Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazzfesztivál, Kecskemét; március 24–26: Get Closer Jazzfesztivál – MOMKult; március 25.: Marc Ribot Ceramic Dog – Trafó; március 26.: Joe Lovano Classic Quartet – BJC
